40 évesen az ember elég sok dolog miatt aggódhat már, naponta megkérdezheti magától, hogy "elég sikeres vagyok?", "a legjobb dolgokat teszem meg a családom kedvéért?" vagy "miként vigyázhatok magamra még jobban?" Nézzük, mit válaszoltak az érintettek.

A világ 40 éves nőinek nagy csoportja mondja: ne aggódjunk, pont ott vagyunk, ahol lennünk kell. Aimee Cebulski fotós két évig járta a világot, 35 nővel készített mélyinterjút 10 különböző országban, tapasztalatait pedig a The Finding 40 Project című könyvben foglalja össze: ennek főbb tanácsait szedtük össze.

1. Lehet, hogy elrontjuk, de mindenki más is elrontja

Az interjúk során minden nőnek ugyanazt a 25 kérdést tették fel. Az a kérdés, amire mindenkinek azonnal megvolt a válasza, az a "mit sajnál a legjobban?" volt. Mindenki másra tért ki: többet kellett volna tanulniuk, több szabadidőt kellett volna engedélyezniük maguknak, várni kellett volna a házassággal, követni kellett volna az álmokat, stb.

Még azon kevesek is, akik nem sajnáltak semmit, megjegyeztek egy pár dolgot, amit másképpen kellene csinálniuk, hogy családtagjaik vagy éppen ők maguk boldogabbak lehessenek. Más szavakkal mondva: senki sem találta meg még a tökéletességet, úgyhogy megpróbálhatjuk elérni, de ne törjünk össze, ha nem sikerül.

2. Nagy döntést hozni luxus

40 felé közeledve sokan kezdenek el a gyermekvállalás miatt aggódni: mikor van erre a legjobb időpont, hogyan lehet ezt anyagilag biztosítani, hogyan kell jó szülőnek lenni, stb. Ilyenkor csak egy dolog nem jut eszünkbe: a világ legtöbb részén a nőknek nincs meg sem a lehetőségük, sem a mozgásterük arra, hogy dönthessenek ezek felől. (Ecuadorban például készült interjú egy olyan 40 éves nővel, akinek már hat gyermeke és egy unokája is volt.)

Ha úgy éreznénk, összecsaptak a hullámok a fejünk fölött, gondoljunk bele: az, hogy ilyenek felől szabadon dönthetünk, igen nagy dolog. Próbáljuk megélni és kiélvezni a helyzeteket, még akkor is, ha éppen bizonytalanok vagyunk - ne hagyjuk, hogy ez elgyengítsen minket!

3. Boldogabbak leszünk, ahogy öregszünk

Meglepő módon negyven éves koruk környékére az interjúvolt nők legtöbbje boldog és elégedett volt. Ugyan voltak köztük olyanok, akik aggódtak a ráncaik vagy testük állapota miatt, de határozottan kisebbségben voltak a boldog többséghez képest. Sokaknak a család biztosította a boldogságot, valamint az a folyamat, hogy láthatják gyermekeiket felnőni. Harmincas éveikben a nők még mindig magukat keresik, derült ki több nő interjújából is.

4. Legyen perspektívánk

A könyvben egy San Diegóban élő 40 éves hajléktalan nővel készült interjút is olvashatunk. Dionne élete korántsem volt könnyű: drogproblémái miatt elvonóra került, gyermekei elkerültek mellőle, elhízott és félelmei napról napra megbénították: minden nap elképzelte, hogy sosem talál majd munkát ezek után vagy annyira rosszul lesz, hogy magára sem lesz képes vigyázni. Mégis, 40 éves korára került oda, hogy azt mondhassa: megtalálta magában az érettséget és a perspektívát arra, hogy büszke legyen arra, amire képes.

Autóját is elvesztette, így kénytelen volt mindenhova gyalog menni: így fogyott le körülbelül 50 kilót. Most már van egy biciklije is, ezen ülve pedig nemcsak további kilókat adhat le, de jobb kondícióba is kerülhet. Legyen perspektívánk: ha bármi miatt elkezdenénk morgolódni, gondoljunk az ő életére. Mindig vannak olyanok, akiknek az a helyzet is áldás lenne, amiben mi vagyunk.

5. Még mindig van időnk arra, hogy megtaláljuk magunkat és azt, hogy mi érdekel minket

Rengeteg 40 éves nő számolt be arról, hogy életük értelme, nyugalmuk vagy hobbijuk sokkal később ért be, mint gondolták volna. A pakisztáni Nuria 40 évesen, második gyermeke megszületése után indította el a Labour & Love projektet, amelyben a városában élő nők által gyártott dísztárgyakat árulja: a résztvevők tréningen vesznek részt, nyersanyagokat is kapnak és az eladások nagy százaléka is hozzájuk jut el.

Mindennek révén nemcsak magával, hanem egy teljes közösséggel is jót tesz - és mégis, sokan el sem hinnénk, hogy 40 felett el lehet ilyen sikereket is érni. Ne felejtsük el: sosem késő azzá lenni, akik igazán lehetünk!