Valahol legalizálják, másfelé börtönbüntetés is járhat a birtoklásáért.

A marihuánát – a köznyelvben fűnek, zöldnek, Mariskának is nevezik – már évezredek óta ismeri az emberiség. És használja is. Legutóbb január elején került a hírekbe – médiumtól függően hozsannázva vagy a világvégét jósolva tálalták az újságírók –, hogy Kaliforniában az év első napjától már rekreációs célra is legálisan vásárolhat marihuánát minden nagykorú. Vagyis bárki, aki betölti a 21. életévét, szabadon hozzájuthat egyszerre maximum 28 grammnyihoz belőle. Ez az északamerikai állam az USA-ban az első volt, ahol 1996-ban legalizálták az egészségügyi célra vásárolt szert (e célból bármilyen mennyiségben szabad kannabisztartalmú terméket venni).

Hogy a kannabiszt egészségügyi célokra használják, egyáltalán nem újdonság. Bár a Távol-Keletről ered (már az i. e. 6000-ből származó kínai ételmaradványokban is a nyomára bukkantak), a régészeti ásatások során kiderült, hogy az ókori egyiptomiak fájdalomcsillapításra minden bizonnyal kannabiszt is alkalmaztak. Írásos feljegyzés az i. e. III. évezredből bizonyítja használatát. Nem csak a gyógyhatása miatt kedvelték már az ókorban is, de hangulatjavítóként is megállta a helyét a népi gyógyászatban.

Európába valószínűleg a szkíták révén került i. e. 500–100 körül – mindezt a római doktorok, gyógyítók leírásaiból tudjuk. Diadalmenete hosszú évszázadokon át kitartott, ázsiója az 1900-as években kopott meg – egészen addig Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában is gyógynövényként tartották számon. Marihuánával csillapították a szülési fájdalmakat, az asztmás rohamokat, a reumatikus bántalmakat – és persze nyugtatóként is szívesen alkalmazták.

Az 1930-as években az Egyesült Államokba érkező mexikói vendégmunkások révén a lakosság körében is egyre népszerűbbé vált a fű szabadidős használata, ez pedig sokakat nyugtalanított. Nem kellett sok idő: 1935-ben már 12 államban tiltották a fogyasztását, 1937-ben pedig – az orvosi kamara tiltakozása ellenére – adót is kivetettek rá.

Bár tiltott szer volt, gyógyhatásának vizsgálatával nem hagytak fel a kutatók. Az orvosi marihuánát ezen eredmények ismeretében – visszatérve az ókori gyógyítók kitaposta útra – több országban használják fájdalomcsillapításra, szorongásoldásra, étvágygerjesztésre. Egyre szélesebb körben terjed a hit, miszerint a marihuána a benne található kannabinoidoknak köszönhetően a rák ellen is hatásos. Ez azonban nem bizonyított, mint ahogyan más kórok gyógyítására sem alkalmazzák – egyszerűen csak a tünetek enyhítésére szolgál.

Ezért dönthet úgy a rákos beteg, hogy a kemoterápia mellékhatásait orvosi marihuánával enyhíti – azokban az országokban, ahol ez legális. Itthon sem orvosi, sem rekreációs célra nem szabad marihuánát használni.

Ellenzői érvei szerint kapudrog, amely belépő a keményebb tudatmódosítók világába. Pártolói szerint viszont nem okoz függőséget. Nem valószínű, hogy magyarországi legalizációjára a közeljövőben sor kerülne.

AHOL MÁR SZABAD. Az engedékenyebb észak-amerikai államokban néhány következtetést már levonhatnak az elmúlt évek eredményeiből. A drogpolitikai (Drug Policy Alliance – DPA) szervek összegzése szerint az USA azon államaiban, ahol szabadon vásárolható fű, ott – nem meglepő módon – nőttek az adóbevételek és csökkent a bűnözés, ezzel jelentős összeget megtakarítva a rendőrségnek. (Természetesen, ha nem büntetendő a marihuána használata és birtoklása, ez kevesebb papírmunkát jelent a bűnüldözőknek és több hely marad szabadon a börtönökben.) Nem csak az illegális droghasználat ügyében kevesebb a büntetőügy, de 12 százalékról 4-re csökkent a betörések és lopások száma is, illetve kevesebb erőszakos bűncselekményre került sor, beleértve az öngyilkosságokat is. Bár a félelem, hogy a fű a keményebb drogok felé vezetné a fiatalokat, egyelőre nem igazolódott be, ám a sürgősségi esetek száma megnőtt. Jellemzően inkább fiatalkorúak kerültek kórházba, és jóval többen, mint a legalizáció előtt. A DPA tavalyi beszámolója szerint Colorado államban 2013-ban 25, 2015-ben 47 ilyen esetet jegyeztek fel. Egyik ügy sem végződött halállal, mert a fű túladagolása – más drogokéval ellentétben – jellemzően nem halálos.

HALÁLLAL LAKOLNAK
A mostanában a világot atomtámadással fenyegető Észak-Koreában, a totális diktatúrában nemhogy nem tilos, de egyenesen megszokott a marihuána használata. Ugyanakkor halálbüntetés jár annak, aki Dél- és Kelet-Ázsia több országában füvezik, így például Malajziában, Indonéziában, Iránban.

MŰVÉSZI FÜSTÖLŐK. Legtöbbeknek a hippikorszak zenészei, kíváncsi tinédzserek, züllött fiatalok jutnak eszükbe, ha a könnyű drogról van szó, pedig a fű szélesebb körben is követőkre talált és talál. Megannyi filmet, zenét és más művészeti alkotást ihletett, s még több műben kap fontos szerepet. S még valami: Viktória királynő (1837 és 1901 között uralkodott) esküdött rá, hogy más szer nem enyhíti a menstruációs görcseit.

MI FÁN TEREM? A marihuána vagy a kannabisz a kender szárított, termős kendervirágzata. A növény könnyen felismerhető jellegzetes fogazott leveleiről. Lágyszárú, kétlaki, szereti a meleget. Pszichoaktív összetevője a tetrahidrokannabinol, ismertebb nevén a THC, amely egyfajta kannabionid. Ezek a vegyületek főként a kender gyantájában találhatóak, összesen 113 fajta.

NEM IS OLYAN ZÖLD
Bármit is gondoljunk róla, az bizonyos: nem éppen környezetbarát termék a marihuána. Termesztésének ökológiai lábnyoma hatalmas, mert rengeteg vizet és fényt igényel. Naponta akár 23 liter vízzel is locsolhatják – és kell is – a marihuána cserjét (míg például egy szőlőtőkének 13 liter is elég). Termesztői a fényhez, az öntözéshez, a megfelelő páratartalomhoz és a hőmérsékletet beállító eszközök működtetéséhez sok áramot használnak, hiszen a legjobb eredményeket beltéri termesztéssel lehet elérni. Ezután már csupán elméleti kérdés, vajon mennyire éri meg az amúgy is egyre szárazabb, aszályosabb időszakokkal megküzdő Kaliforniában ipari méretben termeszteni?

Fotó: Kannabiszszárítás az Egyesült Államokban - Brennan Linsley - Puzzlepix/AP (Szabad Föld)