AZ ÖNÁLLÓ ÉLET, AZ ANYAGI BIZTONSÁG, a lakáshoz jutás szinte elérhetetlen álom a fiatalok számára. A K&H pályakezdők jóléti indexe felméréséből kiderül: a fiatalok úgy érzik, nem tervezhetik meg kellő biztonsággal a jövőjüket.

Már a szemünk se rebben az újabb és újabb beszámolók hallatán: egyre több a fiatal munkanélküli, az ifjabb korosztály egy része elhagyja az országot. A K&H felmérése azonban mégis megdöbbentő: a 19–29 éves városi fiatalok elégedettségét mutató index 2014 utolsó negyedévében +2-es értéket ért el a –50-től +50-ig terjedő skálán. (A megelőző félév +12-es értéke után jött ki ez az eredmény, de a korábbi felmérések során is +4-es volt a legalacsonyabb szám.)

• A megkérdezett fiatalok több mint 60 százaléka még nem teremtette meg az önálló élethez szükséges körülményeket.
• Csak 11 százaléka mondta azt, hogy könnyen találna magának új állást.
• Legalább 61 százaléka úgy érzi, hogy a munkanélküliség növekszik a következő évben.
• Alig 30 százalékának van félretett pénze.
• Kétharmada negatívan értékelte a magyar gazdaság elmúlt évét.

Az eddig mért legkisebb érték született az önmegvalósítást, az anyagi biztonságot, az önállóságot és a lakáshoz jutást firtató részkérdéseknél is. A megkérdezettek többsége ráadásul úgy véli, hogy belátható időn belül a helyzete bizonyosan nem fordul jobbra.

A fiatalok tele vannak tervekkel, de ezeket egyre nehezebb megvalósítani – vélekedik András, aki egy vidéki nagyváros egyetemén elsőéves joghallgató. – A gimnáziumi osztálytársaim közül többen is azért nem tudtak továbbtanulni, mert csak fizetős helyre vették fel őket, ezt azonban a szüleik nem tudják finanszírozni. Középosztálybeli, munkával rendelkező családok gyerekeiről beszélünk! A diákhitel nem vonzó, hiszen nincs rá garancia, hogy a diploma megszerzése után azonnal talál munkát, aki a tanulmányaiért eladósodott. Sokan külföldön szeretnék folytatni a pályájukat. A legtöbb nyugati országban értékelik és megfizetik a tudást, kiszámítható karriert lehet építeni. Nem egyik napról a másikra kell megélni. Itthon azoknak van szerencséjük, akik jó kapcsolatokkal rendelkeznek.

Az Orosházán élő Zsuzsa bölcsődei dadus, s biztosan tudja, hogy nem megy el Magyarországról, megpróbál alkalmazkodni a változó viszonyokhoz. – Azt látom, hogy vidéken háttérbe szorulnak a fiatalok álmai. Egy átlagos családban, ahol a szülők dolgoznak, legtöbbször a gyereknek is minél hamarabb munkába kell állnia, besegítve a közös háztartásba, hogy kifizethessék a számlákat. Éltem fél évig Németországban, ott a legtöbb fiatalnak van életstratégiája, ami jól működik, mert idővel előbbre jutnak szakmailag és anyagilag egyaránt. Saját erőből Magyarországon soha nem jutnék lakáshoz, legalább tíz évig kellene güriznem azért, hogy legyen egy garzonom. Szerencsémre nem egyedül élek, így anyagilag is könnyebb a helyzetem. De ha a szüleim rászorulnának, pénzzel biztosan nem tudnám őket támogatni – mondja a 28 éves nő.

S hogyan vélekednek a nyugdíjasok a mai fiatalok élethelyzetéről?

Szerintem a felmérés adatai a mai magyar valóságról árulkodnak. Nem szívesen lennék most fiatal – mondja a 62 éves Erzsébet, aki a baráti társaságában is lemérheti, mennyire kiszolgáltatott gyermekeik generációja. – Mi még tudtunk tervezni, a kitűzött céljainkat általában elértük. Egyértelmű volt, hogy az embernek van munkája, ha lakásra vagy autóra hitelt vesz fel, azt vissza is tudja fizetni. Gyarapodtunk, élvezhettük az életet.

Persze, a fiatalok – már csak életkorukból adódóan is – türelmetlenebbek és elégedetlenebbek az idősebb korosztálynál. Ám az, hogy többségük kilátástalannak látja a jövőjét, lesújtó eredmény. Szülői segítség nélkül önálló életet kezdeni régebben is csak keveseknek sikerült.

Ám úgy látszik, a szorgalom meg a kitartás önmagában ma édeskevés.