Bár sokan aggódnak amiatt, hogy az ünnepek alatt mennyit fognak hízni, szakértők szerint felesleges pánikba esniük. Mert ugyan a napi kalóriaszükséglet többszörösét is elfogyaszthatjuk és így hízhatunk is ilyenkor, meghízni biztosan nem attól fogunk, ha néhány napig több bejglit, töltött káposztát vagy szaloncukrot eszünk. Az elhízáshoz jellemzően hosszú évek kemény munkája kell, ami alatt a kilók szépen lassan, szinte észrevétlenül sokasodnak. S nemcsak azoknál, akik több kalóriát visznek be a szervezetükbe, mint amennyit elégetnek, hanem azoknál is, akik nem, vagy alig mozognak. Különösen a hölgy olvasóknak érdemes észben tartani, hogy kutatók vizsgálatai szerint például az ülőmunkát végző emberek fenékizmai a mozgáshiány következtében szinte teljesen elsorvadnak, sőt az izomszövetek mélyén vastag zsírréteg alakul ki.

Magánügy?
Mondhatnánk, mindenkinek a magánügye, ha megnő a hátsója, pocakot ereszt vagy télen-nyáron úszógumit hord. A helyzet azonban az, hogy az elhízás miatt kialakuló betegségek kezelésének terhét nem csak az cipeli, aki a túlsúlyt. Márpedig az elhízás elképesztően sokba kerül: akár a 300 milliárd forintot, az egészségügyi közkiadás 15-18, a GDP-nek pedig az egy százalékát is elérhetik Magyarországon a túlsúllyal és az elhízással kapcsolatos közkiadások és lakossági ráfordítások egy 2014-ben publikált hazai kutatás szerint.

A túlsúly ugyanis gyakran okoz cukorbetegséget és magas vérnyomást, és az elhízottaknál az átlagosnál nagyobb arányban alakulnak ki többek között szív- és érrendszeri, valamint mozgásszervi megbetegedések. Sőt, a felesleges kilók a depresszió kialakulásának a kockázatát is jelentősen fokozzák.

Egy friss franciaországi kutatás is elgondolkodtató eredményre jutott, eszerint bár az elhízott franciák a lakosság kevesebb mint felét teszik ki, ám ők használják el az egészségügyi költségvetés 56 százalékát.

Az orvosok évek óta figyelmeztetnek arra, hogy a túlsúlynak komoly következményei lehetnek: növekedhet a szívbetegségek, a cukorbetegség és néhány rákfajta kockázata, mindez pedig idő előtti (70 éves kornál hamarabb bekövetkező) halálozáshoz vezethet. Egy, a Lancet című tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint már a testtömegindex (a testsúlyból és testmagasságból kalkulált mérőszám) kismértékű emelkedése is súlyos veszélyeket rejt.

A kutatók azt találták, hogy már azoknál is 45 százalékkal nő a korai halál kockázata,akik még csak csekély mértékben elhízottak, míg azoknál, akik az elhízottság legfelső kategóriájába tartoztak, a rizikó csaknem háromszor nagyobb volt az átlagnál.

Kövér, elhízott…
Magyarországon az 1980-as éveket követően a sovány és a normál testalkatúak aránya 45 százalékról 35 százalékra csökkent, és értelemszerűen ugyanennyivel nőtt a túlsúlyosak és az elhízottak aránya. De míg 1988-ban a felnőtteknek csak 16 százaléka volt elhízott, addig 2014-re az arányuk megduplázódott: háromból egy felnőtt elhízott és egy túlsúlyos.

Összességében a felnőttek 65 százaléka számított túlsúlyosnak vagy elhízottnak a legutóbbi, 2014-es Országos táplálkozás- és tápláltságiállapot-vizsgálat (Otáp) szerint a nők 62 százalékának, a férfiak 67 százalékának, összesen mintegy 5 millió embernek volt súlytöbblete. Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OÉTI) adatai szerint a fiatal nők több mint harmada, a középkorúak kétharmada, az idősek több mint háromnegyede küzd súlyfelesleggel.

A férfiaknál még rosszabb a helyzet: a fiatalok körében az elhízottak aránya két­ötöd, a középkorúaknál háromnegyed, az időseknél pedig több mint négyötöd. A szakemberek a súly mellett fontos rizikótényezőnek tartják a haskörtérfogatot: amennyivel ez az érték a nőknél meghaladja a 88, a férfiaknál pedig 102 centimétert, annyival nő a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata. A 2014-es felmérés szerint a 35–64 éves magyar nőknek átlagosan 11 centiméterrel, a magyar férfiaknak 13 centiméterrel nagyobb a haskörtérfogatuk az ideálisnál. Ehhez 65 év felett a nőknél még plusz 7, a férfiaknál 4 centiméter jön.

Ezen persze nincs mit csodálkozni, ha azt is hozzátesszük, hogy a lakosság 53 százaléka egyáltalán nem, további 24 százaléka havonta csak egy, legfeljebb három alkalommal sportol, ami azt jelenti, hogy a magyarok háromnegyede gyakorlatilag fizikailag inaktív. A magyarok több mint 5 órát ülnek, csupán 7000 lépést tesznek meg (a WHO ajánlásának 70 százaléka), és mindössze tíz percet sportolnak naponta – sorolta egy konferencián Martos Éva, az Otáp-felmérés vezetője. Azt mondta: 3,6 évvel lenne hosszabb a várható élettartam, ha annyit mozognánk, amennyit az ajánlások szerint kellene. A kevés mozgás mellett az elhízásban a helytelen táplálkozási szokások játszanak még fontos szerepet.

Mindezek ismeretében az is érthetővé válik, miért olyan rossz még mindig a magyarok egészségi állapota, miért vagyunk dobogós helyen számos szív-és érrendszeri, valamint daganatos megbetegedés világranglistáján.

A legfrissebb OECD-jelentés alapján ugyanakkor már nem nálunk a legrosszabb a helyzet: az elhízottak aránya Máltán a legnagyobb, 26 százalék. Az Európai Unióban átlagosan a 15 éven felüliek 16 százaléka elhízott, a kövérek aránya Romániában a legkisebb, 9 százalék, Magyarországon 21 százalék.

A túlsúly a fejlett világban mindenütt egyre nagyobb kihívást jelent, olyannyira, hogy egy táplálkozási és mezőgazdasági szakértőket tömörítő független bizottság, a Global Panel on Agriculture and Food Systems for Nutrition szerint 2030-ra a bolygó lakosságának harmada válhat túlsúlyossá vagy elhízottá. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) elé terjesztett jelentés is rámutat, hogy a nem fertőző, krónikus betegségek a fejlett országokban jellemző zsíros, feldolgozott ételekben gazdag étrendekkel állnak összefüggésben.

A legújabb adatok szerint ezen a téren a fejlődő országokban is egyre aggasztóbb a helyzet, mivel az alultápláltság ellen vívott harc olykor csak a kalóriamennyiség növelésére koncentrál ahelyett, hogy az étrend minőségét javítaná. Kínában például, ahol a nyugati kultúra térhódításával az elmúlt években az emberek étrendje is radikálisan megváltozott, a lakosság felét fenyegeti az elhízás.

Ha a világ egészét nézzük, akkor a 2005-ben becsült 1,3 milliárdról 2030-ra várhatóan 3,3 milliárdra emelkedhet a túlsúlyos és elhízott emberek száma.

Kis császárok

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is kongatja a vészharangot, jelentésük szerint napjainkban többen halnak meg a világon a túl-, vagy inkább a rosszul tápláltság miatt, mint azért, mert éheznek. Adataik azt mutatják, hogy 2014-ben a világ felnőtt lakosságából több mint 1,9 milliárdan számítottak túlsúlyosnak, illetve kövérnek, az 5 év alatti gyerekek számát ezen belül 42 millióra tették. Ahogyan a tömeges jóléttel csak az utóbbi évtizedekben ismerkedő kínaiak nevezik az elhízott gyerekeket, a kis császárok egyáltalán nem néznek fényes jövő elé: a tapasztalatok szerint a túlsúlyos gyerekekből rendszerint túlsúlyos és beteg felnőttek lesznek, mert a gyerekkorban beidegződött rossz szokásokat felnőttként már sokkal nehezebb levetkőzni.

Mint Blatniczky László, a Magyar Elhízástudományi Társaság vezetőségi tagja korábban a lapnak nyilatkozta, az elhízás miatt sajnos már gyermekkorban megjelenik több olyan betegség – szív- és érrendszeri problémák, magas vérnyomás, cukorbaj –, ami erre a korosztályra korábban nem volt jellemző. Az úgynevezett 2-es típusú, tehát nem inzulinfüggő diabétesz hazánkban szerencsére még csak ritkán fordul elő gyermekeknél, azonban azzal, hogy az elmúlt 20-25 évben megkétszereződött az elhízott gyerekek aránya, sokaknál megjelent egy fokozott inzulintermelési készség, ami a későbbi cukorbetegség előszobája is lehet – magyarázta Körner Anna.

Az I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika egyetemi docense szintén arról beszélt a Semmelweis Figyelőnek, hogy a 2-es típusú diabéteszt néhány évtizede kizárólag felnőtteknél diagnosztizálták, mára azonban egyre több fiatalt érint. Pontos adatok nem ismertek, de a kövér gyermekek körülbelül 0,5-2 százaléka lehet érintett. Az elhízás mellett a gyerekek esetében is a mozgásszegény életmód, valamint a tinédzserkorra jellemző hormonális változás áll a 2-es típusú cukorbetegség hátterében, éppen ezért a megelőzés és a kezelés szempontjából is alapvető fontosságú az egészséges táplálkozás és a mozgás.