Tíz éve rendezték meg először a Petőfi-rokonok országos találkozóját Kiskunfélegyházán Borzák Tibor újságíró kezdeményezésére, aki ezzel a rendezvénnyel a szerteágazó rokonságot az összetartásra, a közös múlt felkutatására ösztönözte.

- Az idő könyörtelen múlásával és az egyre halványuló emlékezettel megküzdve úgy gondolom, az utókor példamutatóan megemlékezik a város nagy fiáról, amikor nem engedi, hogy szellemkörünkből kiessen Petőfi Sándor neve. Ezt szolgálja többek között a Petőfi Emlékév is, amelynek eseménysorára nagyon sok rendezvény fűződött fel már eddig is. Ennek a találkozónak is többek között ez a jelentősége – mondta Rosta Ferenc alpolgármester a lánglelkű költő leszármazottjainak köszöntésére, majd így folytatta:
- Ebben a teremben, ahol most összegyűltünk, s amely 1911 óta lényegében változatlan formában szolgálja a város közösségét, 1991-ben díszpolgárrá avatták Petőfi Sándort. A szobrok az emléktáblák, a domborművek mind-mind nagyon fontosak, mert segíthetik az emlékezést, pillérként állnak a tovasuhanó emlékezet folyójában. Azonban azok az összejövetelek – mint ez a mai is – amikor azok találkoznak, akiket valami vérségi kötelék fűz össze, és kapcsol a mi Petőfinkhez sokkal fontosabb, és nagyszerű érzés.

Hrúz Mária, Petőfi Sándor édesanyjának családjába tartozik Andrásfalvy Bertalan, nyugalmazott egyetemi tanár, aki elmondta, hogy jelenleg több mint 200 Hrúz és a Petrovics családtagot tartanak számon, de ez a szám folyamatosan bővül.

- Nekem többet is jelentett, mint rokon. Mert azt a gondolatsort, azt a munkát a magam területén, mint néprajzkutató, népköltészet kutató folytattam, amiért Petőfi Sándor is lelkesedett – mondta Andrásfalvy Bertalan.

A találkozón a családtagok amellett, hogy beszámoltak a rokoni kapcsolatról, életútjukról, a munkájukról, megmutatták kedves családi emlékeiket is. A konferenciát követően pedig leleplezték azt az emléktáblát a Hattyúháznál, amely Petőfi Sándor szüleit ábrázolja.
– Ez, a Hattyúháznak nevezett épület szorosan kapcsolódik költőnkhöz, illetve családjához. Ez a klasszicista stílusú, földszintes fogadóépület 1820-ban épült. Homlokzatát görögös timpanon díszíti, rajta a névadó hattyúval. Eredetileg két mészárszéket és ivót alakítottak ki benne, majd 1822-től 1830-ig előbb harmadmagával, majd 1824-től egyedül vette bérbe a várostól Petrovics István az ivóval együtt. Itt ebben az épületben szinte biztosan megfordult gyermekkorában költőnk, így ezen épület egyike azon kevés eredeti helyszínnek, ahol gyermekként Petőfi Sándor járt kelt Félegyházán, a templom mögötti lakóházuktól egészen addig a kútig, ahol egykoron paripáját itatta. Éppen útba esett ez az épület. A mai napon ezt a helyszínt szeretnénk megjelölni egy érdekes emléktáblával, amely nem elsősorban a halhatatlanságba emelkedett költőnknek kíván sokadik emléket állítani, hanem a szüleinek Hrúz Máriának és Petrovics Istvánnak. Ezeknek az egyszerű embereknek, akik egész életükben keményen dolgoztak, korán haltak, s nem is sejtették hogy fiuk beírta a halhatatlanságba nemcsak a saját nevét, hanem az övékét is – mondta a szobor leleplezésekor az alpolgármester.

A rendezvény zárásaként a megjelentek elhelyezték tiszteletük koszorúit a költő szobránál és az emlékháznál.