Krisztus előtt hétezer évvel már ismerték Kínában, s népszerűsége azóta is töretlen. Milliók kedvence, társas összejövetelek elengedhetetlen tartozéka. Hogy ne csak igyuk, de ismerjük is, alábbi sörhatározónk nyújthat segítséget.

A sör készítése hosszadalmas és bonyolult folyamat, annyit mégis illik tudni, hogy az évezredeken át újra és újra megjelenő sörtisztasági törvénykezések után a mai sör négy alapanyagból áll: malátából, komlóból, élesztőből és vízből.
A maláta a szárítástól függően lehet: pilseni, ami később világossárga marad, bécsi, ami aranyságra lesz, valamint bajor, ami sötétebbé válik. Barna sör készítéséhez a növényt külön pörkölik. A másik fontos összetevő a komló, amivel együtt értékes illóolajok, íz- és színanyagok kerülnek az arany nedűbe. A sörfajtákat leginkább erjesztési eljárásuk alapján szokás csoportokra osztani.

Felsőerjesztésű sör = Ale
Főként Nagy-Britanniában elterjedt ez a típus, melynek erjedése során az élesztő a sör tetején lebeg. Legáltalánosabb fajtája az alacsony alkoholtartalmú, üdítő Bitter Ale, de ide tartozik a világos színű, édes Pale Ale is. Az India Pale Ale (IPA) sört eredetileg az indiai gyarmatokon élő briteknek szállították, ezért a komlótartalma igen magas. Különleges Ale sör még a csokoládésra hajazó Porter és a testes, fekete színű Stout, ahogy a Milk Stout is, melyhez tejcukrot adnak, és szoptatós anyukáknak ajánlják. A Barley Wine-t magas, 8-10%-os alkoholtartalma miatt árpabornak is nevezhetnénk, míg a Saison jellegzetes belga, gyógynövényes sörfajta. Ale-ek, továbbá a trappista sörök is, melyek a máig fennmaradt belga és holland trappista kolostorokból származnak.

Alsóerjesztésű sör = Lager
A XIX. században kifejlesztett és mára legelterjedtebb típus, melynek erjesztése során az élesztő a lé aljára süllyed. Legismertebb típusa az aranyszínű, illatos, magas komlótartalmú, tartós habkoronájú bajor Pils. Nevezetes lager még az alacsony komlótartalmú Bock, a szűretlen, német Kellerbier, az Oktoberfest hivatalos sörtípusa, a Marzen, miképp egy különösen mély színű barnasör-fajta, a Schwarzbier is alsóerjesztésű.

Spontán erjesztésű sör
E típussal már csak Belgium egyes területein találkozhatunk, ezek a legritkább sörök. Legismertebb közülük a száraz, savanykás Lambic, melyet ízesítve is szívesen fogyasztanak, így különböző fajták jönnek létre: ilyen a cukorral vagy karamellel ízesített, ritka Faro, a meggyes Kriek vagy a málnál Framboise. De idetartoznik a sörök cuvée-je, a Geuze is, ami különböző évjáratú és fajtájú Lambic sörök keveréke.

Hibrid sörök
Így nevezik azokat a különlegese söröket, melyeknél keveredik az erjesztési módszer. Ilyen például a felsőerjesztésű búzasör, melyhez a jobb érés érdekében alsóerjesztésű élesztőt is adnak. A német Kölsch azért különleges, mert bár felsőerjesztésű élesztővel készül, érlelési hőmérséklete az alsóerjesztésűekre jellemző 5-9 Celsius fok. A gőzsör ennek a fordítottja: alsóerjesztéssel készül ám magasabb hőmérsékleten 10-25 Celsius fokon. További különlegesség a füstölt sör, mely ízét a kemencében szárított malátától kapja.

Milyen pohárból igyuk?
Erre vonatkozó szentírás nincs, az élvezetes sörivásnak mégis fontos része a látvány. Pohár és korsó között ma már nemcsak az űrtartalomban vannak különbségek, hiszen mindkét típusból létezik kétdecis és félliteres is. Igen férfias dolog a sört korsóból inni, ezzel szemben a kecses pohár használata gourmet hozzáállást hirdet. A tulipán formájú poharak inkább vastag habbal rendelkező sörökhöz valók, míg a karcsú, felfelé szélesedő ivóedényekből a világos, buborékosabb nedveket fogyasztjuk. Búzasörhöz jól illik az alul széles, majd enyhe szűkülő ív után megint kiszélesedő pohár. Ennek alsó része arra való, hogy a szűretlen rész leülepedjen, míg felső pereme a habot kívánja visszatartani. Kínálhatjuk a sört talpas vagy talpatlan pohárból is, minden alkalomhoz létezik gusztusos tálalás.