Már csak a nevük maradt a 15 évvel ezelőtti tévépiac vezető gyártóinak (Thomson, Grundig vagy a Philips nélkül). Ezekből mára kivétel nélkül csak a márkanév maradt meg, mert a vállalatokat, vagy a tévés divíziót már rég felvásárolták azok távol-keleti cégek, amelyek jóval olcsóbban képesek megoldani a készülékek előállítását.
Egyetlen esélye maradt a néhány megmaradt európai konszernnek, hogy megcélozza azokat, akiknek nem fontos az, hogy mennyibe kerül egy televízió. A dán Bang&Olfusen, a német Loewe és a svéd People of Lava televíziói jóval több luxust kínáltak a hagyományos tömegcikként gyártott készülékekhez képest. Ez a változás a minőségi és igen drága anyagok használatában, speciális szolgáltatások, kiegészítők megjelenésében jelentkezett (pl.: motorizált állvány, nagy teljesítményű integrált hangrendszer, a különféle fejlett képjavító eljárástok, a beépített merevlemez).

Azonban minden jel arra mutat, hogy erre egyre kevesebb a valós vásárló igény. A Loewe cégnél például az elmúlt egy évben az értékesítési adatok drámaian csökkentek, a cég vezetői Kínától kértek segítséget, de ott sem sikerült komoly pénzügyi segítséget találniuk. Végül egy befektetői csoport vásárolta fel a Loewe-t, amely a hírek szerint az Apple megbízásából lépte meg ezt. A People of Lava pedig évek óta nem mutatott be komoly újdonságot, olyan, mintha nem lenne kapacitásuk a fejlesztésekre.
2014-re odáig jutottunk, hogy az olyan hétköznapi gyártók kínálatában is (Panasonic, LG, Samsung, Toshiba) felbukkantak a prémium kategóriás, igen boros árú, ám nagy tudású TV-kés ezek a dizájnt, a kapcsolódó szolgáltatásokat tekintve is felülmúlják sok esetben a fent említett márkák készülékeit. Ráadásul az emberek a jelek szerint szívesebben megveszik fél-, vagy harmadáron egy ultravékony kerettel gyártott TV-t, mint az aranyozott, vagy mahagónival kávázott készüléket. Ráadásul a különleges, térhatású hangrendszer jelentősége a hangállványok és hangprojektorok korában igencsak lecsökken.
A kép minőségét tekintve sem tudnak előnyt felmutatni ezek a luxustévék, mert a panelt ugyanúgy a távol-keleti gyártóktól vásárolják. A saját gyártás a horribilis költségek miatt nem megvalósítható. A garancia hosszúsága sem számít már túl sokat, mert a technológiai fejlődés rendkívül gyors ütemű. Eljutottunk oda, hogy egy két-három éves, lassú okostévé rendszert vagy az integrált médialejátszót már inkább eldug az ember ahelyett, hogy büszkélkedne vele.

Mit hozhat a jövő?
A jelenlegi formájukban ismert luxusmárkáknak valószínűleg nincs jövője. Talán fennmaradhat egy-egy ilyesmivel foglalkozó cég, amely kiszolgálja az egész piacot, netán olyan kis műhelyek, amelyek egyedi igények alapján készítenek drága anyagokból készülő, különleges televíziókat. Annyi biztos, hogy van és lesz is igény az egyedi, drága, nagy tudású presztízskészülékek iránt, csak az a kérdés, hogy ezt sikerül-e előállítani költséghatékonyan? Ehhez viszont gyökeresen át kell alakítani az ilyesmivel foglalkozó cégeket, mert a jelenlegi út hosszú távon egyszerűen nem járható.