December 24-ét karácsony böjtjének nevezték a magyar hagyományban. Ehhez a naphoz különleges szokások kapcsolódnak, amelyeket érdemes felelevenítenünk.

Készülődés az újévre
A Gergely-naptár 1582-es bevezetése előtt karácsony volt egyben az újév kezdete. Ehhez szorosan kapcsolódik az a régi hiedelem, hogy ilyenkor rendbe kell tenni a házat, hogy tisztaság fogadja a beköszöntő újévet, illetve minden adósságot rendezni kell, nehogy rontás áldozataivá váljunk. December 24-e a szűk család ünnepe, nem szívesen fogadnak a családtagokon kívüli látogatókat, csupán a köszöntőket, a pásztornak öltözött gyerekeket. Egész nap folyik az előkészület, az asszonyok az ünnepi ételeket főzik-sütik, elrendezik az ünnepi asztalt, felszentelik a házat.

Karácsonyi aranyvíz
Az ünnep tiszteletére sokan megfürdenek, úgy vélik, hogy a karácsony éjszakáján merített víz varázserővel bír, ezt sokan aranyvíznek is nevezik. A magyar falvakban szokás volt, hogy hajnalban merítenek vizet a kútból, vagy a közeli forrásból, abban megmossák arcukat, hogy a következő évben egészségesek legyenek. A fiatal lányok általános szépítőszernek tartották az aranyos vizet. Volt olyan vidék, ahol a község vízforrását, a kutat termőágakkal feldíszítették, hogy a jövő évben is jó vizet adjon.

Karácsonyfa helyett fatuskó

A víz mellett karácsonykor a tűz is fontos szerepet kapott, a téli napfordulat után még nem nyúlnak meg a nappalok, még ugyanolyan sötét van késő délutántól, mint december 21-én. Ezért az éltető fényhez számos szokás kötődik. Az egyik a varázslatos fahasábok házba való vitele és elégetése. Sok helyen a fenyőfák elterjedése előtt tölgyfa tuskókat vittek be a házba, amelyet napkelte előtt vágtak ki különös szertartások mellett a gazdák. A házba csak sötétedés után vitték be, és borral, vagy szentelt vízzel meghintették, szalmával szórták be. Végül a tűzre vetették, hamujának pedig gyógyítóerőt tulajdonítanak. Rászórták az emberre, jószágra, házra, kertre, földre. A fa maradékából kis kereszteket faragtak és a házra, földre tűzték, hogy szerencsét hozzon a házra és elűzze a gonoszokat.

Tűzkultusz
A régi falvakban nagyon ügyeltek arra, hogy karácsony estétől egészen az ünnep reggeléig nem szabad a tűznek kialudnia. A tűzre egész éjszaka ügyelni kellett. Karácsony estéjén sok helyen gyertyát gyújtottak, hogy a fény mutasson utat a sötét éjszakában és elriassza a boszorkányokat, ártó erőket. Gyertyát a kezükbe fogva mentek a népek a karácsonyi misére, de gyertya került a karácsonyi asztalra is.