A beavatkozások száma évről évre nő, akárcsak a hatékonyságuk - a Spiegel Online összeállítása alapján megnéztük, mely szerveket cserélik ki leggyakrabban a szervezetünkben. Ez nem tudományos-fantasztikus regény: lehetségessé válik a mesterséges szervek világa?

Tüdő:A beavatkozás leggyakoribb oka az úgynevezett krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), amelynek következményei lehetnek a krónikus bronchitis és a tüdőtágulat. Ezekben közös, hogy elsősorban a kilégzést akadályozzák, ezért erős köhögéssel, köpettel, légszomjjal járnak, és az ebben szenvedők túlnyomó része erős dohányos. További ok a szervcserére a tüdőfibrózis, mely során krónikus gyulladás indul el a tüdőszövetben, amely felszaporodik, így csökkentve a légzőfelületet, valamint a fokozódó nehézlégzéssel járó tüdőödéma, mely során a léghólyagocskákat folyadék árasztja el, és gyorsan halálhoz is vezethet.

Szív:A szív transzplantációja a legkockázatosabb beavatkozás, időnként tüdőtranszplantációval együtt végzik. Az új szívre váró emberek legnagyobb része úgynevezett kardiomiopátiában (CMP) szenved, amely tulajdonképpen a szív pumpafunkciójának gyengülése. Emellett olyan betegségek is okai lehetnek a beavatkozásnak, melyek közvetlenül károsítják a szívizmot, vagy például az isémiás szívbetegség, melyet a szív vérellátásának csökkenése okoz.

Máj:A szerv felajánlható a halál után is, és a testből való kivétel után maximum 24 óráig tárolható. Az operáció során előbb a felnyitott hasüregből eltávolítják a rossz szervet, majd a helyére beültetett újat összekötik az erekkel és az epevezetékkel. Nem ritkán vérátömlesztésre is szükség van, majd a páciensnek egy-két hetet kórházban kell maradnia. Ma már a műtöttek mintegy nyolcvan százaléka éli túl az első évet. Leggyakoribb ok a májátültetésre az alkoholizmusból származó májbetegségek, a májfibrózis és -cirrózis, ami májrákhoz és halálhoz vezethet. Fiatal korban fejlődési rendellenességek vezethetnek a beavatkozáshoz.

Hasnyálmirigy:A hasnyálmirigy átültetését nem ritkán a vesével egyszerre végzik. A legtöbb betegnek már előrehaladott, egyes típusú cukorbetegsége (diabetes mellitus) van, ahol bizony már dialízisre van szükség. Ebben az esetben ajánlatos mindkét oldali vesét transzplantálni. Ugyancsak egyre gyakoribb beavatkozás a Langerhans-szigetek transzplantációja, amikor egy elhunytból veszik ki, és ültetik át az inzulintermelő sejtcsoportokat úgy, hogy a májba vezető vénán keresztül, egy katéteren át adják be a szigeteket. Ugyanakkor ennek a módszernek mindmáig korlátozott a hatása.

Vese:A műtét során a beteg saját veséit a helyükön hagyják, az új vesét a hasüreg alsó részének valamelyik oldalára teszik, majd az ereket és a húgyvezetéket összekötik. A veseátültetés oka az, ha a szerv elveszíti funkcióit, általában gyulladás következtében, aminek leggyakrabban ciszták, cukorbetegség és magas vérnyomás az okozói. Egy veseátültetésre viszont gyakran évekig kell várni, ez pedig akár rendszeres dialízist (művesekezelést) is jelenthet.

Vékonybél: A vékonybél transzplantációja viszonylag ritka, leggyakoribb oka az úgynevezett rövidbél-szindróma. Ennek során a tápanyagot intravénásan juttatják a szervezetbe, krónikus gyulladás esetén pedig akár újabb operációkra is szükség lehet. Eredményezheti a vékonybél kicserélését a vénák elzáródása is.

Szövetátültetés: Az írás szerint ellentétben a szervadományozással, a szövetadományozások száma évről évre nő. A halál után ugyanis felajánlható többek között például a szem szaruhártyája, a szívbillentyűk, a bőr, az erek vagy a csontok is. Ezek a legfontosabbak. Az elhunytakból kioperált szöveteket azonban nem hasznosítják azonnal, hanem egy szövetbankban tárolják és dolgozzák fel, méghozzá központilag szabályozott módon, így azt is szigorúan meghatározzák, mikor és mihez lehet ténylegesen felhasználni ezeket. Ez a rendszer gondoskodik a hatékonyságról, viszont nincs olyan központi várólista, mint a szervek esetében, a sorrendet az érintett intézményekre bízzák.