Vajon mi lehet az oka az eltérő viselkedésnek? Mennyiben felelősek mindezért a génjeink, és mennyiben a neveltetésünk?

Annyi bizonyos, hogy a kedélybetegség kialakulásáért akár több ezer gén lehet felelős, ám döntő részben nem közvetlenül, hanem azáltal, hogy fokozzák a környezet és a stressz iránti érzékenységet. E gének feltárását bonyolítja, hogy a környezeti hatások erősíthetik vagy gyengíthetik szerepüket a depresszió kialakulásában.

Mai tudásunk szerint a gének elsősorban nem önmagukban okozzák a betegséget, hanem azt befolyásolják, hogy ki miképpen reagál a környezeti hatásokra. Lehet tehát valaki a génjei szerint kedélybetegségre hajlamos, de ha annyira szerencsés, hogy nem érik traumák, nem válik beteggé. A környezeti hatások iránti érzékenység és a génállomány összefüggéseit napjainkban térképezik fel a kutatók – mondta el Gonda Xénia klinikai szakpszichológus, az MTA és a Semmelweis Egyetem Neurokémiai és Neuropszichofarmakológiai Kutatócsoportjának munkatársa.

Örök kérdés, hogy mennyire felelősek a kedély változásáért a gének, és mennyire a neveltetés, a környezet. Ezek minden bizonnyal egymásra ható folyamatok. A gyermek a szüleitől örökölt géneket hordozza magában, amelyek hajlamosíthatják a depresszióra. Míg a temperamentumunk hátterében nagyobb az öröklött biológiai tényezők szerepe, addig személyiségünkre a neveltetés és a kultúra is hatással van. Az azonban, hogy a depresszióra való hajlamért mekkora mértékben felelősek a génjeink, és mennyire a környezetünktől tanult minták, leginkább az egypetéjű, de különböző családokban nevelkedett ikrek vizsgálata által dönthető el.

A depressziónak egyre nagyobb az aránya a betegségek között. 2020-ra vélhetően a legnagyobb teherrel járó három betegség egyike lesz.

Ennek azonban a közhiedelemmel ellentétben nem az az oka, hogy egyre több a depressziós, hanem az, hogy más népbetegségeket – például fertőző betegségeket – mind nagyobb mértékben sikerül eredményesen gyógyítani.

A kedélybetegség okainak megismerését nem csak az teszi nehézzé, hogy az agy rendkívül bonyolult szerkezetű, de az is, hogy a vizsgálata számos egyéb betegségnél nehezebb, hiszen például nem lehet mintát venni belőle.

Fontos, hogy a kedélybeteg, illetve a környezete felismerje: az állandó rosszkedv, legalábbis a kedvező jövőkép szertefoszlásának a hátterében betegség állhat. Mert nem csak az lehet beteg, akinek már az ágyból sincs kedve felkelni, hanem az is, aki eljár ugyan dolgozni, ám folyamatosan rosszkedvű, levert, életunt.

Kedélybetegség jele lehet az állandó fáradtság, a rejtélyes eredetű fájdalomérzet, a döntésképtelenség, a figyelemzavar is. Ilyenkor nem biztos, hogy elég a család biztatása, hogy „Szedd már össze megad!”. Ráadásul sokan még ma is titkolandónak tartják a szakember felkeresését, pedig valójában a depresszió ugyanannyira betegség, mint bármelyik másik kór. A gyógyításában ráadásul rendkívül fontos a páciens együttműködése. A szükséges gyógyszert ugyanis néha nem könnyű kiválasztani, a legeredményesebben gyógyító szer számos esetben a hatása alapján található meg.

A minél hatékonyabb gyógyszerek kiválasztásában is segíthet tehát a génállomány feltérképezése, s annak a megismerése, hogy mely géneknek van közük kedélyünk alakulásához. Ezen dolgoznak a kutatók.