Türelmetlenség önmagunkkal szemben
Sokszor találkozni azzal az állítással, hogy futni mindenki tud, és ez így is van, azonban aki hosszú kihagyás után, rossz kondícióval vág neki, az eleinte lehet, hogy csak néhány futólépést képes megtenni, és már az első sarkon levegő után kapkod. Ez teljesen természetes: a szervezetet fokozatosan kell hozzászoktatni a terheléshez. Nem érdemes tehát csalódottan hazakullogni, és jó kudarckerülőként elkönyvelni, hogy "én lehetek az egyetlen kivétel, aki alkalmatlan a futásra". Bőven elég, ha eleinte csak gyalogolunk, majd felváltva sétálunk és kocogunk egy kicsit, később pedig próbáljuk fokozatosan emelni a futással töltött idő arányát. Magunk fogunk a legjobban meglepődni, hogy ha apránként, de kitartóan növeljük a távot, milyen gyorsan eljutunk néhány magabiztosan lefutott kilométerig.

Túl sokat, túl gyorsan

Amilyen nehezen kezdünk neki a rendszeres edzéseknek, később - amikor már rákaptunk a futás ízére, de még mindig tapasztalatlan futók vagyunk - annál nehezebben állunk le, gyakran a testünk jelzéseit is figyelmen kívül hagyva. A türelem és a fokozatosság ebben a fázisban is elengedhetetlen: ne akarjunk rögtön hatalmas távokkal bizonyítani magunknak és a világnak. Épp elég nagy eredmény, hogy már élvezzük a futást. Hogy sokáig így is maradjon, hetente legfeljebb 10 százalékkal növeljük a távot - ezzel elejét vehetjük az esetleges, a hirtelen, túlzott terhelésből származó sérüléseket - hangzik a futás egyik alapszabálya.

Bemelegítés, nyújtás lespórolása
Szintén a sérülések megelőzése érdekében van szükség minden edzés előtt a testet átmozgató gimnasztikagyakorlatokra, esetleg egy kis bemelegítő sétára, utána pedig alapos, statikus nyújtásra - ez is egy az íratlan szabályok közül. Sokan időhiányra hivatkozva ugorják át egyiket, másikat vagy mindkettőt, de ez nagyon kockázatos: inkább fussunk kevesebbet, de végezzük el az ajánlott bemelegítő és levezető mozdulatsorokat.

Elfelejtünk pihenni
Szintén a kezdő, de néhány sikerélményt már maguk mögött tudó futók gyakori hibája, hogy átesnek a ló túloldalára, és képtelenek szünetet tartani, mondván minél több az edzés, annál jobb lesz teljesítmény. Rosszul teszik, hamar eljöhet ugyanis az a pont, amikor már nem egyenesen arányos az összefüggés: az izmoknak regenerálódásra is szükségük van. A pihenőnapok a legprofibbak edzésterveinek is szerves részét képezik: kövessük mi is a példájukat. A pihenőnapot sem kell a tévé előtt tölteni: a masszázs, a szauna, a fürdő mind remek regeneráló módszerek.

Evés, ivás rossz időzítése
Nagyban egyénfüggő, kinek mit bír a gyomra, és bizonyára mellényúlunk majd néhányszor, mire kikísérletezzük, mi az optimális a szervezetünk számára. Általános tanácsként azt szokták javasolni, hogy futás előtt egy-másfél órával együnk valami könnyű, magas szénhidrát- és alacsony zsír- és fehérjetartalmú ételt: jó választás lehet egy müzliszelet vagy banán. Szintén nagyjából egy órával előtte igyunk nagyjából fél liter vizet vagy más alkohol- és koffeinmentes italt, edzés közben 20 percenként 1-2 decit, edzés után pedig minél előbb pótoljuk az elvesztett folyadékot: minden leadott kg. után egy literre van szüksége a szervezetnek.