„A mai adventi gyertyagyújtás több szempontból is különleges. Az adventi gyertya lángját a mai napon nem szokásosan fogjuk meggyújtani, hanem egy egészen különleges lángról veszünk tüzet. Ez a láng azért különleges láng, mert nem a zsebünkben lévő gyufából ered, nem is a gáz öngyújtóból, hanem ez a láng kis kerülővel, igen körülményesen, de Betlehemből érkezett. Onnan, ahol az első éjszakán fölragyogott az igazi fény, az igazi világosság. „ – mondta Hajagos Gyula, a Szent István templom plébánosa a gyertyagyújtási ünnepségen.

Hosszú időre visszanyúló hagyomány az, hogy osztrák cserkészek mennek el Betlehembe, hogy a béke szimbólumát, a betlehemi lángot elhozzák. De az ottani jelenlegi helyzet miatt az osztrák cserkészek ezt nem vállalták fel, s úgy tűnt, hogy Európa betlehemi láng nélkül marad. De végül is ez európai cserkészek segítségére siettek a zsidó cserkészek. Közülük egy vette a bátorságot és elhozta ide Európába a béke lángját, hogy itt is felragyoghasson a fénye. Ezért a negyedik gyertyagyújtási rendezvény egy kicsit a fénynek is az ünneplése. Ha szétnézünk a városban, azt láthatjuk, hogy soha nem látott fényben pompázik Kiskunfélegyháza. Elkészült az új közvilágítás és betlehemi fények világítanak mindenfelé. Úgy a főtéren, mint a családi otthonok ablakiban. Úgy tűnik, hogy most világosabb van. De vajon a szívekben is világos van? Vigyünk fényt, világosságot a szívünkben, hogy úgy mint a zsidó cserkészlány, tudjunk a fénynek hordozói lenni. Annak a fénynek, melyet Krisztus hozott el a világba.

Mindannyian ismerjük karácsony éjszakájának történetét. Megszületett Jézus nagyon egyszerű, szerény körülmények között. Néhány perccel később, nem messze onnan égi fényesség ragyogta be a pásztorokat. Angyalok mentek hozzájuk és meghirdették az örömhírt, miszerint megszületett az Üdvözítő Dávid városában. Ekkor fény ragyogta körül őket. Attól kezdve, hogy Krisztus a világba lépett, egy újfajta fény, újfajta világosság ragyog az emberiség számára. Azt írja róla Szent János, hogy a világosság a világba jött. S akkor, amikor ez a világosság fellépett az emberek előtt, nyilvánosan megjelent, önmagát a világ világosságának nevezte, s azt mondta, aki őt követi nem jár sötétségben, övé lesz az élet világossága. Krisztus ezzel a fény hordozóivá tett bennünket. Vajon ahol ott vagyunk, ahol megszólalunk, ott sötétség van, vagy esetleg valami földereng, fölragyog? Mindannyian félünk a sötétben. És épp azért, hogy ez a félelem ne tartson rettegésben bennünket, ezért különböző fényeket gyújtunk. Ezek a fények eloszlatják a sötétséget. Krisztus egyfajta fényt elhozott, s ezt a fényt ránk bízta. A mi dolgunk, hogy éljünk vele.

E szavak szolgáltak kísérőül az adventi koszorú utolsó lángjának fellobbanását megelőzően. Az ünnepséget a Padkaporos Néptáncegyüttes Betlehemes játéka színesítette, a Királyi Szakácsok pedig forró itallal és péksüteménnyel kínálták a népes számban megjelent érdeklődőket.