Ám sokan még mindig a lelkifurdalástól keserű szájjal eszik, ha eszik egyáltalán. Mert a tojást az elmúlt három évtizedben számos támadás érte. Mint mára kiderült: megalapozatlanul.

A koleszterin egészségünk egyik legfőbb károsítója – hangoztatták előbb Amerikában, majd az öreg kontinensen is. A szinte hisztérikus divat száműzni próbált – széles sikerrel – minden olyan élelmiszert, amelyik jelentősebb mennyiségű koleszterint tartalmazott: vajat, sertéshúst, tojást, zsírokat. Ennek lett az áldozata itthon a sertéshús, a tojás, a vaj és a sertészsír. Persze senki nem mondja most sem, hogy nagykanállal együk a zsírokat, de a korábbi állítások – orvosi szakvéleményekkel megtámogatva – sem igazak ma már.

Ráadásul az egészséges szervezet a számára szükséges koleszterin kétharmadát-háromnegyedét önmaga állítja elő, s csupán a fennmaradó részt veszi fel a táplálékból, miközben a felesleggel bevittet elbontja. Vagyis nyugodtan ehetünk mindenből – csak mértékkel.

A tojásról kevesen tudják: nemhogy emelné, de éppenséggel csökkenti koleszterinszintünket. Három darabot elfogyasztva megemeli a vér koleszterinszintjét, amire reagálva a szervezetünk azonnal koleszterinbontásba kezd. De hiába hirdeti a termelői lobbi évek óta, hogy a legolcsóbb teljes értékű fehérjeforrás a tojás: sajnos ma már harmadával kevesebbet eszünk, mint 25-30 éve, amikor minden napra jutott egy tojás. Igaz, akkoriban sokkal több portán kapirgáltak tyúkok, azaz a házi termelés nagyobb arányú volt, mint manapság. A falusi családok csaknem mindegyike kapott akkoriban a téeszektől természetbeni juttatást, jutott egy kis földrészlet is, ahol abrakot termesztett, tehát lett olcsó takarmány. Kisebb utánajárással manapság is megéri azonban a tyúktartás: ha nagyobb telepről veszünk letojt tyúkot, csupán 400-500 forintba kerül, s egy-két évet az udvarunkban éldegélve tucatnyi tyúk darabonként 18–23 forintért „állít elő” naponta 5-10 tojást, a végén pedig finom húsleves is készülhet a leselejtezett állományból.

A lényeg, hogy a tojás – legyen szó klasszikus rántottáról, tükör-, lágy- vagy kemény tojásról, bundás kenyérről – jó a gyors reggelihez, vacsorához, és saláták, krémek, sütemények, tészták, egytálételek alapanyagául is. szolgál. Nincs olyan fogás, amihez ne passzíthatnánk, megunhatatlan alapvető élelmünk.

Ha azt nézzük, hogy három tojás napi fehérjeszükségletünk egészét fedezi, s mellette ásványi anyagok, vitaminok, esszenciális zsírok forrása is – miközben a húsok árához mérten a legkevesebb pénzbe kerül –, akkor elmondhatjuk: fel kell fedeznünk ismét a tojást, még mielőtt úgy járunk vele, mint a vajjal. A vajat ugyanis a növényi eredetű olajakat és termékeket előállító lobbicsoport (étolaj- és margarinipar) szinte száműzte a konyhánkból, így ma már olyan keveset eszünk belőle, hogy messze az egészségügyileg ajánlott szint alatt fogyasztjuk – miközben a margarinipar egyes termékeit úgy kínálja, hogy az vajízű, vajat is tartalmaz…

TÖLTÖTT HÚS RÁNTVA.
Nagyon vékonyra kiverjük a hússzeleteket, megszórjuk ételízesítővel (esetleg sóval és őrölt borssal is fűszerezhetjük). Mindegyikre ráteszünk egy-egy kicsumázott paprikát, s a magházak helyére sonkába csomagolt kemény tojást helyezünk. Ráhajtjuk a húst, kis batyut formálva belőle (megtűzhetjük hústűvel), majd lisztbe, felvert tojásba és zsemlemorzsába mártva panírozzuk. Bő forró olajban kisütjük.