Miért vagyunk babonásak?
Amikor valamire nem találunk ésszerű magyarázatot, akkor szeretjük azt gondolni, hogy ez valami csodának vagy babonának köszönhető. Ha jó vagy rossz dolog történik velünk, azt is próbáljuk valamilyen cselekedethez, csillagálláshoz vagy jelhez kötni, abban bízva, hogy ennek tudatában majd képesek leszünk befolyásolni a jövőnket, a sorsunkat. Ettől sokkal nagyobb biztonságban érezzük magunkat.

Észre sem vesszük
A babonák könnyebben terjednek, mint az influenza. A családban, a munkahelyünkön, vagy a baráti társaságunkba, ha valaki gyakran figyelmeztet egy-egy babonára, akkor egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy mi is aszerint cselekszünk. Nem köszönjük meg a gyógyszert, mert akkor nem fog hatni, ha kiszóródik a só, akkor egy csipetet átdobunk a vállunk fölött, nehogy veszekedés legyen. Ezek a tevékenységek előbb-utóbb olyannyira természetessé válnak, hogy már fel sem fogjuk, hogy amit teszünk, azt babonából tesszük.

Túlzásba is eshetünk
Amíg csak néhány babonát iktatunk be az életünkbe, addig nincs különösebben komoly baj. Viszont ha már ezek a szabályok irányítják a mindennapjainkat, a munkánkat, a kapcsolatainkat, ha kényszeresen ismételgetünk bizonyos mozdulatokat, akkor az könnyen rögeszmés neurózishoz vezethet, akár komoly lelki problémákat okozhat. Előfordulhat, hogy egy idő után nem bírunk ellene tenni, és csak szakember segítségével tudunk újra normális életet élni.

Véletlen?
A viselkedés élettanát tanulmányozó szakemberek szerint a babona tulajdonképpen egy véletlenül kialakuló feltételes reflexkapcsolat. Skinner, a tanuláslélektan jeles képviselője egy egyszerű kísérletet végzett. Galambokat tett egy kalitkába, és ott időnként öt másodpercen keresztül enni adott nekik. Teljesen a véletlenen múlt, hogy az etetések idején éppen mit csinált egy-egy galamb. Az egyik éppen jobbra fordította a fejét akkor, amikor az ételt megkapta. Mivel ez egybeesett ezzel a mozdulattal, a madár később többször megismételte azt, egyre gyakrabban. Emiatt persze az étel adása és a mozdulat gyakrabban történt egyszerre. Végül a galamb, ahányszor ennivalóhoz akart jutni, mindig elfordította a fejét. Skinner szerint bizonyos esetekben a mi babonáink szintén ilyen véletlen egybeeséseken alapulnak.

Szorongás ellen
Egyes kutatók szerint a babona tulajdonképpen a szorongás elhárításának egyik eszköze, a feszültség levezetésének a módja. Például ha izgulunk egy vizsga miatt, de találunk egy négylevelű lóherét, vagy látunk egy kéményseprőt, akkor megnyugszunk, hogy szerencsét hoz, így kevésbé leszünk lámpalázasak, nagyobb biztonságban tudjuk magunkat.

Hit vagy babona?
A babonák sok esetben szorosan kötődnek a hitvilághoz. Bizonyos szempontból van is összefüggés a két dolog között, mivel mindkettőnek az alapja, hogy hiszünk valamiben, ami nem kézzel fogható, tudományosan sem bizonyított, de mégis sok esetben óriási segítséget nyújt számunkra egy-egy nehéz döntésnél, vagy olyan élethelyzetben, amikor minden apró jelbe, segítségbe görcsösen próbálunk kapaszkodni. Már a középkorban szinte mindenki hitt a varázslat erejében, a boszorkányok létezésében és a legképtelenebb babonákban is. Például, ha egy asszony meghalt, szolgái körbejárták a házát, és kiürítettek minden edényt, amiben víz volt, nehogy a nő lelke esetleg megfulladjon. Sokan ma már nevetünk ezen de közben lekopogjuk a szerencsénket, és irányt változtatunk, ha egy fekete macska átmegy előttünk.