Ámbár nagy változáson ment keresztül ez a hasznos dolog. A római korban a férfiak a tógájuk öblében hordták a kendőt, orrfújásra még nem használták. Egy kis vászondarab, a muccinum szolgálta ezt a célt, de ezt nyilvánosan nem illett használni, különösen úri hölgyeknek nem. Ha valaki ugyanis zsebkendőt használt, az azt jelentette, hogy beteg, tehát maradjon otthon, ne menjen társaságba. A náthát a butaság szinonimájának is tartották.

Egyes feltételezések szerint a 11. századi Európában már általános volt a zsebkendő használata. A 16. században már végrendeletekben, leltárakban is szerepel, bár az előkelőknek inkább kézkendőjük volt. Ezek arannyal, ezüsttel díszített iparművészeti remekek voltak. A 18. században is hordták a díszzsebkendőt, a mérete már csökkent ekkorra, de az értéke nem. Az egyszerű parasztkeszkenőket használták inkább orrfújásra.

A papír zsebkendőt a japánok találták fel, amit használat után tűzbe dobtak. Európába hosszú idő alatt jutott el.