Soha nem leszünk őszinték az interneten és ez nem is baj. De néha ettől függetlenül nem árt görbe tükör elé állnunk és kiröhögni minden olyan banális tettet, aminek konkrét észlelése valószínűleg inkább sírásra késztetne bennünket.

Nem mintha kifogásokat kéne találnom, de valahogy kiszolgáltatottá tesz, hogy összeszedtem a fehér hazugságokat, amikkel az Y- és Z-generáció tagjai talán azonosulni tudnak. Olyan egyszerű lenne csak simán tökéletesnek tűnni, és minden cselekvésre igazolást találni. Ne ítélkezz, gondold végig! Mind emberek vagyunk.

1. Oh, semmi extra, éppen így néz ki a fejem." - Hatvankettő képet lőttem, leszűkítettem tízre, kettő teljes egyforma között vaciláltam, megvágtam, szerkesztettem, átállítottam a fényeket, kettő percig gondolkoztam egy képaláíráson, amit utána kitöröltem, újraírtam, és végül feltöltöttem. Oh, semmi extra, de elment az életemből tizenhat perc.

2. Kitöröltem ezt a képet öt perc múlva, mert nem kapott elég lájkot, vagy mert már nem tetszik. Pedig talán igen, talán nem ezért pakoltam magamra narancssárga rúzst. Heh.

3. Csoportos check-in, valami egzotikus bárban, koncerten, vagy fesztiválon. Ha ilyenekre van időm, akkor biztosan nem köt le annyira a program, hogy ne amúgy is a telefonomat nyomogatnám, de jó érzés, amikor azt hiszik, hogy nem elég, hogy pezsgő szociális életem van egy Jóbarátok-forma társaságban, de még a szabadidőmet is kizárólag menő dolgokkal töltöm.

4. A taktikai okokból való hozzászólás kifejezetten elfogadott networking és munkaeszköz. Megbarátozod, és kedves vagy vele. Lájkolod a kutyusát. Gyerekét. Boldog lesz. Szeretni fog. Igyekszel eltűntetni a notificationt a bejegyzésről, mert kettő percenként csipognak a vadidegenek, akik valószínűleg ugyanígy éreznek.

5. Megnyomom a jobb felső sarokban, hogy "jelölje olvasatlannak". Aztán kitörlöm a levelet. Hopsz, sose volt, sose lesz.

6. Önigazolás-posztok a tökéletes kapcsolat demonstrálására - képek virágcsokrokról, órákról, ékszerekről, nyaralásról, autókázásról, Disneylandben csókolózásról. Persze, szeretnénk megosztani a boldogságunkat a világgal, de még jobban szeretnénk, ha a világ torz krumplivá aszalódna az irigységtől.

7. Kriptikus Youtube-ról linkelt számok, a dalszöveges oldalról gondosan kiválogatott idézet azon soraival, amit nagyon remélem, hogy az illető magára vesz.

8. Tumblr/Weheartit/stockfotók alkalmazása helyzetleírásra, mert a saját életem túl pixeles, és túl unalmas.

9. Mindenki elítélése, akik mélyértelmű idézeteket osztogatnak meg. Persze azért mindet elolvasom, és néha bólogatva konstatálom, hogy micsoda filozófiai magasröptűség pacázza a news feedem tengerét.

10. Edzeni kizárólag úgy lehet menni, ha valami nyoma marad. Mondjuk az összes kis térképkígyós alternatívák, amik minden oldalon megosztják a teljes kalóriaégetési statisztikádat. A pár másodperces, telefonos, kardio vagy gyúrós videók ennek a női alternatívái.

11. Ha már itt tartunk, enni sem lehet anélkül, hogy konstans vizualizációs készségünk ne szenvedjen elnyomási szorongásban. Mindegy, hogy belevakuztam a panna cottámba, és pontosan úgy néz ki, mint egy kiborított Danone Tejföl, de ott van mellette az étterem neve, és biztos van, aki épp Orsi Virslit töm magába a telefonján lógva amúgy is, szóval van célközönség.

12. Képes vagyok székre állni egy tömött hely közepén, hogy pont felülről legyen kajafotóm.

13. Ha már itt tartunk, próbáltam már csípőtől lábujjig fentről lefotózni a lábam. Ne kérdezd hogy miért, azt hiszem láttam valaki Instagramján, de amúgy sikerült.

14. Soha nem fogom megosztani, hogy elolvastam négy cikket egy nap Kylie Jenner szájáról, de néha borzalmasan mélyértelmű New York Times fejtegetéseket adok tovább. Bocs, ez van.

15. Minden beállított nyaralós kép. Lehetőleg amikor otthon tél van. "Oh, bocs, ne is figyelj rám, csak pancsolok." Amúgy tényleg muszáj minden repülésnél kifotózni az ablakon, aztán misztikusan közzétenni, hogy utána azzal tölthessék a szánalmas munkanapjuk legalább tíz percét, hogy gondolkozzanak hova mehetek.

16. Elég sok kép landol a purgatóriumban, amit egy részeg hajnalban jó ötletnek tűnt mindenki számára elérhetővé tenni. Egy 32-es sor felespohár, kézenállás, ártatlan szájrapuszi. Örülnék, ha valaki éjfélkor mindig elvenné a telefonom.

17. Próbafülkés szelfi. "Megvegyem, vagy ne?" Amúgy egyedül is el tudnám dönteni, de örülök ha a telefonszámlára összejön az apró a hónapban, úgyhogy amúgy nincsenek ilyen problémáim.

18. Kétszemélyes asztal egy szemben belógó misztikus kézzel. Remélem az ex, és mindenki akihez valaha közöm volt, azt fogja hinni, hogy George Clooney és Brad Pitt Nobel-díjas szerelemgyermekével vacsorázom. De persze amúgy nem is érdekelnek. De azért na.

19. Kértem már meg majdnem vadidegent, hogy fotózzon le. Azt hitte két kép elég lesz. Amikor negyedszerre is visszaadtam a kezébe a telefont, akkor láttam az arcán, hogy mit gondol rólam, a generációmról, és a telefonomról, amire rásandított, és átzúgott a gondolat a fején, hogy földhöz vágja.

20. Kutyák. Sok lájk.