E jeles nap alkalmából február 10-én városvezetésünk nevében Balla László alpolgármester és a körzet önkormányzati képviselője Szamosi Endre kereste Őt fel otthonában, hogy gratuláljanak és virágcsokorral, valamint Orbán Viktor miniszterelnökünk által aláírt emléklappal köszöntsék fel.

Margitka néni örömmel fogadta a köszöntést és jókedvűen válaszolt minden kérdésre. Arcáról sugárzott az életerő és a boldogság, pedig előző nap kirúgtak a hámból és egy nagy családi összejövetelen méltóképpen megünnepelték születésnapját, ahol Margitka néni még énekelt is a tangóharmonikás muzsikájára.
És nemcsak hogy énekel 100 évesen a szépkorú asszony, hanem bámulatos módon szavalja el kedvenc verseit is. S hogy mi a titka, azt is elárulta. Az életben nincsenek problémák, csak megoldandó feladatok. Soha nem szabad elkeseredni, hanem reményekkel tele kell tenni a dolgunkat nap mint nap.

Kutasz Istvánné, Margitka néni Kiskunfélegyházán született 1920. február 9-én. Egész életében Kiskunfélegyházán élt néhány év kivételével. Hárman voltak lánytestvérek. Margitka néni testvéreivel az alsótemető mellett lévő Béke utcában töltötte gyermekkorát. Leginkább a temetőnél lévő füves részen szerettek játszani és tanulni is szívesen ültek ki ide egy plédre. Később az Izsáki úton lévő családi házukba költöztek, amit kovácsműhelyből építettek át az édesapa irányításával, aki bár hivatásos katona volt, mindent meg tudott csinálni. A második világháború szörnyűségeit is itt élték át, de a család túlélte.

A háborút követő szegénységben Margitka néni édesanyja Pestre vitt fel élelmet pénzért, a gyerekek pedig a ruhák hímzésével kerestek némi pénzt. Abban az időben még a lányokat nem bíztatták, hogy tovább tanuljanak, ezért Margitka néni és testvérei is a ma 8 osztálynak megfelelő 4 polgárit végezték el. Margitka néni az 1950-es évek elején Budapestre ment dolgozni, ahol megismerkedett férjével. Miután a két lányunk 1954-ben és 1956-ban megszületett Gödöllőn, úgy döntöttek, hogy Margitka néni családjának közelébe költöznek Félegyházára a gyerekekkel. Először Margitka néni szüleihez, majd 1962-ben abba házba költöztek, ahol jelenleg is lakik a szépkorú néni.

Margitka néni férje a helyi termelőszövetkezetekben dolgozott, mint mezőgazdász. Margitka néni pedig 1970-ben kezdett el ismét dolgozni a Húsipari Vállalatnál, ahonnan 1976-ban ment nyugdíjba. Férje sajnos az ezt követő évben váratlanul meghalt. A közösen dédelgetett nagy tervekből, hogy majd sokat fognak horgászni, ha nyugdíjasok lesznek, nem lett semmi.

A férje halála óta a legnagyobb örömöt Margitka néninek a család jelenti. Nagyon büszke a négy unokájára (egy fiú és három lány), de boldog perceket lop a szépkorú életébe a két dédunokája is (egy kislány és egy kisfiú)

Margitka néni igaz egyedül él, de lányai napi szinten ellátogatnak hozzá és mindenben segítenek neki. Elmondása szerint igaz, hogy télen szinte be van szorulva a lakásba, de a kis kertjében lévő virágokat már most kora tavasszal nézegeti, hogy vajon hajtanak-e már. Nyáron pedig szinte egész nap kint szokott lenni az udvaron, ahol szeret olvasgatni és gyönyörködik a sok szép virágban, kiváltképp a rózsákban. Saját maga vásárol be és a ház körüli dolgokat is elvégzi, de mindkét lányára számíthat bármiben.

- A gyerekeim mostanában azt mondogatják nekem, hogy „Mama: most már a következő terved a 105. születésnapod elérése legyen”! – mesélte Margitka néni és mosolyogva tette hozzá:

- Hát, ha az Isten is úgy akarja, akkor úgy legyen, csak egészséget is adjon hozzá!

(Képek: Fábián Adrienn)