Cseppet sem túlzás, hogy a méz a világ egyik csodája. A mézet már az őskori ember is fogyasztotta. Ezt 16 ezer éves sziklarajzok is bizonyítják. A méz legnagyobb csodája abban áll, ahogyan az emberi szervezetre hat. Felbecsülhetetlen értéke, hogy baktériumok nem fejlődnek benne és hogy közvetlenül a vérben szívódik fel (nem terhelve ezzel az emésztőrendszert). A mézben minden olyan anyag benne van, ami a test természetes táplálásához szükséges (cukrok, fehérjék, ásványi anyagok, nyomelemek, enzimek, vitaminok). Sajnos mint mindent, ezt is hígítják, hamisítják.

A méz hamisításának legegyszerűbb módja, mikor felvizezik. Ha a zárt üvegben lévő mézet fölfordítjuk és látjuk, hogy benne a buborékok gyorsan haladnak fölfelé, akkor a méz túlságosan sok vizet tartalmaz, valószínűleg hamisított.
A leggyakoribb hamisítási mód a „mézcsinálás”. Az ún. műméz alapanyagaként folyékony izocukrot (leggyakrabban kukoricakeményítőből készül) használnak, amibe áztatott virágpolleneket, esetleg minimális zamatos mézet kevernek. Legkönnyebben úgy ismerhető fel, hogy kávéskanálni mézet tiszta szeszben feloldunk. Ha teljesen feloldódik, a méz tiszta, valódi méz. Bátran megvásárolhatjuk. Ha azonban az oldat homályos, zavaros lesz, van okunk letorkollni a piaci kofát mielőtt faképnél hagyjuk.