Ezernél is több középiskolás fiatalt kérdeztek országszerte arról, mitől félnek a leginkább? Minden második gyerek elsősorban a családtagok betegségétől, halálától és az árvaságtól tart. Valamennyiüknek nagyon fontos támpont a család, hiszen nemcsak az elvesztése miatt aggódnak, de minden második-harmadik megkérdezett attól is, hogy felnőttként nem lesz saját családja, vagy elválnak a szülei, elszakítják őt a testvérétől. S mi van azokkal a gyerekekkel, akik haláleset vagy szülői elhanyagolás miatt nem nevelkedhetnek családban? Mitől szoronganak elsősorban?

– A testvéreik elvesztésétől. Az S. O. S. Gyermekfalvak már 60 éve felismerte ezt, ezért arra törekszünk, hogy a testvérek együtt maradhassanak. A gyermekvédelemben felnövekvő gyerekeknél sokszor ez az egyetlen kapocs, ami megmarad a famíliából – állítja Szilvási Léna, az S. O. S. Gyermekfalvak szakmai igazgatója. – Minden családnál más-más probléma miatt kell kiemelni a gyerekeket az otthoni közegből. Az lenne az ideális, ha már a bajok kezdeténél segítően beavatkozna az ellátórendszer, s nem tűzoltómunkát kellene végezni, amikor már négy-öt gyerek sorsa a tét. Ez nem könnyű, hiszen a szegényebb településeken kevesebb a védőnő, az érintett családok sokszor látókörön kívül maradnak. Az erőforrások hatékony elosztásával is komoly problémák vannak. Azokban a nyugat-európai országokban, amelyekben jól működik az alapellátás, a gyerekek többsége visszamehet a családjába. Nálunk ez az arány alig tíz százalék.

– Franciaországban és Hollandiában csak három hónapra kerülnek a gyerekek az állami ellátórendszerbe, s ez idő alatt a szociális szakemberek gőzerővel dolgoznak azon, hogy biztonságos közegbe térhessenek vissza. Igyekeznek megoldani a szülők problémáit: munkát keresnek nekik, segítenek megszabadulni a függőségeiktől – mondja a szakember.

Hazánkban a fiatalok többsége tízéves kora előtt kerül a gyermekfaluba. Sokuknak sikerül olyan alapot teremteni, hogy később kiegyensúlyozott, sikeres életet élhessenek.

Jó példa erre a Bálint testvéreké: a 20 éves Sára, a 19 éves István és a 18 éves Benjámin öt éve került gyermekvédelmi gondoskodásba. Sára most szociális munkásnak tanul, tavaly Strasbourgban egy konferencián angolul tartott előadást az emberi jogokról és a toleranciáról. Benjámin szociálpedagógusnak készül, István a gazdasági pályán képzeli el a jövőjét. Egymásra számítanak a legjobban, mindenben segítik a másikat. A fiatalok utógondozói ellátásban vesznek részt, ahol a jövőben a nekik járó pénzt is maguk kapják meg és osztják be.

– Hamis sztereotípiák élnek rólunk. Leginkább az, hogy kevesen képesek közülünk a társadalomba beilleszkedni, normális életet élni. Márpedig mi hárman, Bálintok erre törekszünk – jelenti ki István.

Az S. O. S.-be bekerülő gyerekek nehéz múltat, sokan súlyos traumákat cipelnek. Velük pszichológus, fejlesztőpedagógus foglalkozik, hogy behozhassák lemaradásaikat.

Mára már több fiatal is felsőoktatási intézményben tanul vagy biztos szakma van a kezében.
ESÉLY A JÖVŐRE. Az SOS Gyermekfalvak csaknem 400 gyermeknek adnak családot Kőszegen, Kecskeméten és Orosházán. Sajátosságuk, hogy a nevelőszülőknél a gyerekek a testvéreikkel együtt maradva, családként nőhetnek fel. A fiatalok fejlesztő- és kulturális programok, táborok révén is esélyt kapnak, hogy bepótolhassák az életükből addig kimaradt élményeket.