Boczonádi Szabó József honvéd altábornagy sírját az elmúlt évben páratlan közös összefogással sikerült felújítani a nyughelyet és környékét, a munkálatokat az önkormányzat mellett a Honvédelmi Minisztérium és a ma élő egyetlen leszármazott családtag is támogatta.

Az ünnepélyes megemlékezésen Görög Anita, az önkormányzat közművelődési referense szólt a megjelentekhez, méltatva a honvéd altábornagy életét és tetteit.

– Amikor 1848/49-re emlékezünk, akkor többnyire mindannyiunknak Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Batthyány Lajos és a márciusi ifjak jutnak eszünkbe. De ki is volt Boczonádi Szabó József, akinek itt a sírkövén a következő felirat olvasható: „A dicsőséget karddal szerezte, s mégis büszkesége a hazáért viselt rablánc volt.”

1824-ben Kiskunfélegyházán látta meg a napvilágot Szabó József, egykori kiskunkapitány és Ferenczy Lúcia gyermekeként. Iskolai tanulmányait követően a katonai pályát választotta hivatásának. Szolgálatai elismeréseként 1843-ban V. Ferdinánd magyar királytól nemesi címet kapott és egyben jogot a Boczonádi előnév használatára.

Ez a nemesei oklevél megnyitotta a fiatal tiszt számára a katonai lehetőségeket, és a testőrgárda tagja lett. Az 1848/49-es szabadságharc idején főhadnagyként részt vett a téli és tavaszi hadjáratban. 1849 áprilisától zászlóaljával szolgálta a magyar honvédséget egészen a világosi fegyverletételig. A szabadságharc leverése után hadbíróság elé állították, majd több mint hat esztendőre bebörtönözték. Szabadulása után visszatért szülővárosába, Félegyházára és családot alapított Szentpályi Jankával. 1882-ben kinevezték a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia első parancsnokává. Rá egy évre nyugállományba vonult és 1893. június 26-án bekövetkezett haláláig szeretett szülővárosában, Kiskunfélegyházán élt. Házasságából három gyermeke közül fia vitte tovább a nemesi Boczonádi nevet. Az ő leszármazottja Pototzky Antal, aki napjainkban az Amerikai Egyesült Államokban él.

Boczonádi Szabó József példaképpé vált nemcsak kortársai, hanem a mai kor katonái körében is, napjainkban a Kaposváron települő logisztikai ezred is a nevét őrzi.

Az itt található síremlék meglehetősen rossz állapotba került az elmúlt években, ezért Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata 2017-ben a felújítás szándékával megkereste a Honvédelmi Minisztériumot és Pototzky Antal ma élő leszármazottait. Legnagyobb örömünkre szándékunk mindenhol támogatásra talált.

2018. május 17-én egy páratlan összefogással megvalósuló felújításnak lehettünk itt tanúi. A Bozóki István kőfaragó mester által felújított emlékmű ünnepélyes átadásán többek között jelen voltak a Magyar Honvédség, a Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság, a Kaposvári Logisztikai Ezred meghívott vendégei, és a leszármazott dédunoka, Pototzky Antal is családjával.

Boczonádi Szabó József emlékét mindig is ápolta Kiskunfélegyháza, a Petőfi Sándor Bajtársi Egyesület, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület tagjai. A honvédség minden év júniusában tiszteletét tette az emlékműnél a kaposvári ezred képviselőivel közösen. Kállainé Vereb Mária folyamatos kapcsolatot tartott az Amerikában élő dédunokával, aki egyébként még ma is beszéli a magyar nyelvet.

Mindezen előzményeket figyelembe véve városunk önkormányzata ettől az évtől kezdődően kezdeményezi, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ünnepéhez, a március 15-ei ünnepségsorozathoz csatlakozva is emlékezzünk meg Boczonádi Szabó Józsefről. Ezért vagyunk ma itt, és bízunk benne, hogy a jövőben mind a hagyományok és a tiszteletadás eddigi életben tartói, mind a félegyházi fiatalság, a Darvas Általános Iskola tanulói és pedagógusai, valamint a kaposvári logisztikai ezred illetékesei körében hajthatunk fejet a 48-as forradalom dicsőséges félegyházi alakja előtt – mondta el megemlékező beszédében Görög Anita.

Az ünnepi gondolatokat követően városunk polgárai, városvezetésünk, a Petőfi Sándor Bajtársi egyesület virágokkal, koszorúkkal, valamint a Darvas iskola diákjai kikindai testvériskolájuk diákjaival közösen nemzeti színű ajándékaikkal hajtottak fejet a nagynevű honvéd tábornok emléke előtt.

A megemlékezést a megjelent diákok közös énekkel tették feledhetetlenné.