A soltvadkerti fotós kapta egyúttal az Év Természetfotósa díjat is – im­már hatodik alkalommal.

2019-ben nyulakról, tavaly ga­lambról, most halakról készült fotó­val nyerte el az Év Természetfotója díjat. Mitől függ, hogy egy adott év­ben milyen témára koncentrál?

Attól, hogy mit találok. A nyu­lakra és a halakra is véletlenül akad­tam rá, a galambot pedig már régóta terveztem megfotózni, ahhoz csak a technikát kellett kitalálnom. A mostani díjnyertes képnél azt szerettem volna, ha egyszerre látszik a víz alatti világ és a csillagos égbolt. Ehhez egy normál kamerára volt szükség, meg egy eszközre, mellyel le tudom tenni félig a víz alá, és rög­zíthető, hogy ne mozduljon be. Két hétig tartott a projekt. A terepszem­léket nem számítva hatszor-hétszer mentem ki fotózni. Szerencsém is volt, mert a Holdat eredetileg nem kalkuláltam bele a képbe, mégis pont akkor volt jó helyen, amikor a legjobb felvételt sikerült elkészíte­nem.

Tizennyolc alkotása került falra az Év Természetfotósa idei versenyén, és három kategóriában is elhozta az első díjat. Mitől lesz jó egy termé­szetfotó?

Ennek nagyon sok összetevője van, de a legfontosabb a megdöbbe­nés ereje. Olyan képet kell készíteni, amely első ránézésre mellbe vágja az embert, és az újdonság erejével hat, miközben esztétikailag is kiváló. Olyat kell mutatni, amilyet még sen­ki sem látott, és a jelenet sem megis­mételhető.

Mennyiben függ a technikától és mennyiben a fotóstól, hogy egy fotó mennyire lesz megdöbbentő?

Minél jobb technikával fotózik valaki, annál több ötletet tud meg­valósítani, de ettől még nem lesz jobb fotós. Vagyis a technika csak egy eszköz, mely a lehetőségek körét tágítja. Például ma már mobillal is lehet megdöbbentő fotókat készíte­ni – az egyik képemmel mobilkate­góriában hoztam el az első helyet –, sőt vannak olyan témák, amelyekhez speciálisan ez a technika kell. Szám­talan ötlet van ugyanakkor, amiket nem lehet vele megvalósítani.

Egy videóban elmagyarázza, ho­gyan készült a kép. Ezzel éppen an­nak az esélyét növeli, hogy mások is megcsinálják ugyanezt, nem?

Az a fotó már nem lesz mellbe vágó, hiszen olyat már láttunk. En­gem nem zavar, ha utánoznak. Az éppenséggel a fotós szegénységi bi­zonyítványa, ha nincs eredeti ötlete, és nem tudja azt megvalósítani.

Szinte minden díjnyertes képe a Kiskunságon készült. Mitől olyan különleges ez a táj?

Az ország egyik legváltozatosabb térsége a Kiskunság, ahol a szikes pusztától a homokbuckákon keresz­tül a buja mocsarakig nagyon sok szépség megtalálható. De szerintem minden térség kimeríthetetlen. Bárhol él is az em­ber, ha bemegy egy erdőbe, már 100 méteres körzetben történik olyan jelenet, amely díjnyertes lenne, ha lefotóznák. Csak meg kell találni. Sokan talán nem gondolták volna például, hogy a Vadkerti-tavon el le­het készíteni az év természetfotóját.

Mennyi időt tölt fotózással?

Sokkal többet töltök szemlélő­déssel, mint magával a fotózással, az arány körülbelül 70-30 százalék. Sokszor napokig csak keresem a té­mát és a megfelelő helyet úgy, hogy közben egyet sem kattintok, vagy nagyon keveset. Nyáron egyébként szinte mindennap kint vagyok, leg­inkább napkelte után meg napnyug­ta előtt, télen viszont inkább csak hétvégén.

Jelenleg milyen projekten dolgozik?

Ultraszéles látószögű objektív­vel szeretnék állatokat fotózni a sa­ját környezetükben. Ehhez keresem most a megfelelő területet és a meg­felelő állatot.

S. I.