Marika néni 1926. május 29-én született Kiskunfélegyházán egy nyolcgyermekes nagycsalád második gyermekeként. Négy lány- és három fiútestvére volt, de ma már sajnos csak a három leány testvére él.

A népes család eltartása nem volt egyszerű, ezért Marika néni 14 éves korától két éven át egy gazdag családnál dolgozott, hogy a pénzzel segíteni tudja szüleit és testvéreit. Itt szerezte meg máig legendás szakácstudományát. Ha Marika néni – pontosabban, ahogy a testvérei hívták: Manyika - hazatért a munkából, az egész család egybehangzóan azt kérte, hogy ő készítse el az ebédet. Ő pedig mindig szívesen teljesítette a kérést, nem ismerte a fáradtságot, ha a családról volt szó. Ez az önzetlen szeretet és a másokról való gondoskodás jellemzi leginkább Marika néni életét.

1948-ban, 22 évesen feleségül ment Kocsis Károlyhoz, akivel – egészén annak haláláig - 64 évet éltek együtt. Házasságukból három gyermekük született: két lány és egy fiú. Sajnos fiúgyermekük, Károly tragikus gyorsasággal, életének 17. évében egy balesetben meghalt. Karcsi halála napján Marika néni és férje fájdalmukban egy nap alatt szinte teljesen megőszültek.

Marika néni és férje közös életüket először az állami gazdaság egyik tanyáján kezdték, ahol Marika néni a háztartást látta el, férje pedig lovászként dolgozott. Később Félegyházára költöztek egy családi házba. Károly bácsi ekkor a vasútnál dolgozott, Marika néni pedig otthon. Egy idő után azonban a mindig tevékeny asszony kezdte szűknek érezni a városi lehetőségeket és nyugodtabb, csendesebb, de nagyobb légteret adó tanyára költözött családjával Selymesbe. A mai napig itt él, immáron egyedül. Annak idején a házat nagyrészt férjével és gyermekeikkel építették fel.

Marika néni ragyogó arccal és nevetve mesélte mindennapjait. Szinte mindig van látogatója és a gyerekek, unokák is gyakran rácsörögnek telefonon. Soha nem érzi magát magányosnak. Egyedül a csirkék-tyúkok és a tanya körüli állatok hiányoznak neki, amik mindig voltak. A gyerekek azonban már lebeszélték róla, hogy minél kevesebb dolga legyen Marika néninek. Épp elég az óriási kert rendbetétele is véleményük szerint. Marika néni így az erdőből felbukkanó őzeket és mókusokat etetgeti rendszeresen és természetesen mindig visz nekik friss ivóvizet is. Ő maga pedig minden nap szorgalmasan főz és sündörög a kis tanyán, hogy mindenhol rend és tisztaság legyen. Büszkén mutatta látogatásunkkor a kertjét is, ahol minden zöldség-gyümölcs megtalálható, ami egy háziasszonynak kellhet. Minden valószínűség szerint ez a titka annak, hogy 90. évét betöltve is boldogan, önfeledten mosolyogva vette át Balla László és Ván Jenő ajándékaként, a szépkorú tiszteletére kiállított oklevelet és a virágcsokrot. Két lánya, vejei, négy unokája és dédunokája büszkén veheti körül a máig aktív és jó egészségnek örvendő asszonyt. Isten tartsa meg még sokáig ilyen boldogságban családja és szerettei körében!