Szerintük ugyanis a 2014-ben életbe lépett magyar földforgalmi törvény sérti a tőke szabad áramlásának európai elvét.

Régóta nem hallottunk a zsebszerződésekről, gondolhatnánk, minden rendben van az egykor oly’ nagy visszhangot kiváltó, utóbb a büntető törvénykönyvbe is foglalt cselekedetről. Ezt a csöndet törte meg nemrégen Henrik Saugmandsgaard, az Európai Bíróság főtanácsnoka, aki szerint Magyarország megsértette a tőke szabad áramlásának uniós alapelvét a mezőgazdasági ingatlanokra bejegyzett haszonélvezeti és használati jogok megszüntetésével, ezért indult a kötelezettségszegési eljárás.

A hír kommentálására elsőként az érintett Földművelésügyi Minisztériumot kértük fel. A válasz minden kommentár nélkül: „Mivel az Önök által hivatkozott főtanácsnoki indítványra az Európai Bíróság eljárási szabályzata szerint a tagállam nem tehet észrevételt, így azt a sajtóban sem áll módunkban kommentálni. Az ügyben a végső döntést a bíróság fogja kimondani.”

Egyértelmű, hogy a magyar földeknek a magyar gazdákhoz kell visszakerülniük – osztotta meg a véleményét a hírről Roszík Péter, a Magyar Agrárkamara Győr-Moson-Sopron megyei tagozatának korábbi elnöke. Az is biztos azonban, hogy mind a magyar földtulajdonosok, mind a külföldi gazdálkodók tudták, hogy az úgynevezett zsebszerződések megkötésével törvénytelenséget követnek el. Éppen ezért az volna méltányos, ha elszámolnának egymással.

Nyilvánvalóan bonyolult műveletről van szó, amibe éppen úgy beletartozik a bérleti díjként fizetett vételár és a külföldi földművelő egyéb kiadásai, mint a föld után kapott támogatások, bevételek, haszon. Ha a felek nem tudnak megegyezni, akkor erre békéltető testületet vagy választott bíróságot is igénybe lehet venni. Roszík Péter egyébként a munkatársaival annak idején a zsebszerződések 14 típusát tárta fel, s nem tartja kizártnak, hogy az érintett területek a félmillió hektárt is meghaladhatták.

A hír értékelésére Ángyán Józsefet kértük is. A professzor szerint az „ősbűn” – ami igazán nehéz helyzetbe hozta az országot – az volt, hogy még az unióhoz való csatlakozás során Magyarország hozzájárult a termőföld tőke-javak közé kerüléséhez. Ezzel ugyanis a földre is a tőke szabad áramlásának szabályai vonatkoznak. A témát egyébként még az első Orbán-kormány zárta le a Martonyi János külügyminiszter által vezetett tárgyalásokat követően. Hogy csupán rossz alkuról volt szó, vagy a hazai kormányhoz közeli, földpiaci liberalizációra spekuláló körök álltak a döntés mögött, nem tudjuk.

A helyzetet mindenesetre a földforgalmi törvény egyáltalán nem képes kezelni. Amit meg lehetett volna tenni, az a föld kivételének kezdeményezése a tőke-javak kategóriájából, hiszen ez a stratégiai, nemzetbiztonsági jelentőségű, ám korlátozottan rendelkezésre álló erőforrás minden államban a nemzeti vagyon fontos része. A professzor meggyőződése: ha valamiért, ezért igazán érdemes lett volna „szabadságharcot” indítani Európában.

A földek ára közötti igen jelentős európai különbségek miatt a tőkeerős körök számára vonzó befektetési tárggyá váltak a mezőgazdasági területek, a tőke-javak közé sorolása pedig hozzáférhetővé is tette azokat.

Ez utóbbi teremtette meg a földpiac liberalizációjának a jogi hivatkozási alapját, ezt követően pedig már nehéz bármilyen korlátozó intézkedést akár az Európai Bíróság, akár a Bizottság előtt megvédeni. A külföldi vevőnek ki kell várnia a kényszerű piacliberalizációt. E várakozás átmeneti eszköze a zsebszerződés.

A kialakult helyzetben már csak egyféleképpen lehetne jogszabályszerűen védekezni: ha maga az állam lép elő piaci szereplővé és vásárol fel folyamatosan eladásra kínált területeket, majd azokat tartós bérlet formájában valódi gazdálkodóknak juttatná.

Ehhez a pénzügyi alapot a növekvő földárakkal arányosan emelkedő földbérleti díjak teremtenék meg. A magyar állam ennek azonban éppen az ellenkezőjét tette: a még meglévő állami földvagyont is dobra verte, politika közeli gazdasági, rokoni, baráti köröknek juttatta, akik a földpiac jogi úton kikényszerített liberalizációját követően többszörös áron értékesíthetik azt – zömében tőkeerős, külföldi vevőknek. Már legálisan, miközben politikai haszonként lehet majd szidni a „nemzeti érdekeket súlyosan veszélyeztető uniót”. Ezek helyett kezdeményezni kellene a csatlakozási szerződés újratárgyalását – fejtette ki véleményét Ángyán József.