A tavaszkezdetnek számító Sándor-, József- és Benedek-napot a hagyományőrző paraszti világban az időjóslások kapcsán emlegették.

Nem csoda, hisz a gazdálkodó ember figyelme ezidőtájt egyre inkább a természet felé fordult, s az újjászületés ténye vált elsődlegessé. A szinte az egész magyar s a más nyelvterületeken is elterjedt az jóslás, miszerint „Sándor, József, Benedek, / Zsákban hozzák a meleget. Ha eszerint alakult az idő, akkor valamennyi gazdának tüstént meg kellett kezdenie a szántást, illetve a mezőgazdasági munkálatokat.

Sándor napját a bukovinai magyarok a zab és az árpa, a jászdózsai palócok a fehér bab vetőnapjának tartották. (Tátrai Zs. – Karácsony Molnár E., 1997:77.) A délvidéki Kopácson is meleget hozó nap volt Sándor, s mondogatták az alábbi jeles napi köszöntőt is: „Engedje az isten, hogy sok Sándor napját/ megérjünk erőben, egészségben" (Penavin O., 1988:71.). A Sándor nevet több jeles ókori uralkodó viselte. Talán elég Nagy Sándort, a világhódító Alexandroszt említenünk. A név jelentése: embereket oltalmazó.

József is meleghozó nap. Az ezt követő jó idő beálltára utal a tesmagi Mihály Józsefné (1910) hajdani adatközlőm visszaemlékezése: „József napjáig nem vót szabad levetnyi a cipőköt. Utánna már mint gyerekek mezítláb jártunk, mer József meghozta a meleget". Adatközlőink azonban azt is megcáfolták, hogy az e napokkal kapcsolatos, fent idézett jósló-versike állítása nem mindig igazolódott be. Ipolynyéken hallottam, hogy néha „Szent József is beűt Gergővel a kocsmába, mer rossz idő vót. Csak Gyümölcsojtó hajtotta ki őköt onnan".

Ha József napján rossz idő volt, akkor – a jóslás szerint – „sok halott lett abba´ az évbe´". Más területekről ismerjük azt a tilalmat, miszerint József-napig a méhészeknek nem volt szabad semmit sem kiadniuk a házból, mert ezzel együtt a méh-hasznot szolgáltatták volna ki. (Csáky K., 1987:109.) Somogyban is jósolgattak ilyenkor az időre. Így mondogatták: „ha József napján fuj a szél, akkor hetekig fuj". A jó idő viszont bizakodásra adott okot: „Ha József napján derül,/ a bőség hozzánk beül". Figyelték az e napi szivárványt is: a jól látható színből jó termésre, a bordóból sok borra, a zöldből sok gombára, a sárgából bőséges kukoricatermésre jósoltak. De szemlélték az ilyenkor visszatérő fecskék és gólyák tollazatát is. Ha az piszkos volt, jó termésre következtettek. E napon kellett a paprika- és a paradicsommagot is elvetni, hogy jó palánta legyen belőle. (Király L., 1995:37-38.)

Muravidéken ilyenkor a marhákat is kihajtották a legelőre, bár a legeltetés csak később kezdődött meg. A József-napi idő itt a következő negyven nap időjárását is előrevetítette, s az esztendő termését is meghatározta: „József kedvessége jó év kezessége". (Penavin O., 1988:72.)

Csallóközben is több hiedelem kapcsolódott József napjához. Ilyenkor engedték ki például a méheket, hogy „a virágzás idejére megerősödve láthassanak hozzá a méz gyűjtéséhez". Továbbá azt tartották, hogy „József osztja ki éneklő madarinknak a sípot, s ez időtől kezdve madárdaltól lesz hangos a vidék". (Marczell B., 1997:36.)

Szent Benedek napja a tavaszi napéjegyenlőség ideje. Nursiai Szent Benedek a bencés rend alapítója, példája másfél évezreden át hatott egész Európa történelmére. A latin Benedictus név jelentése: „Istentől áldott". Az ő jelmondata – Ora et labora! (Imádkozzál és dolgozzál!) – széles körben ismertté vált. Benedek napján kell vetni a fokhagymát, amely hatásos gonosz űző szer. Amint Lackovits Emőke is megjegyzi: „A hagymának ezen a napon való eltevése az egykori szentelményre utal, a gyógyító erejű Benedek hagymára". (S.Lackovits E., 2000:196.) Göcsejben ilyenkor zsírt és fokhagymát szenteltettek. Vas megyében a Benedek napján vetett hagymát a marhák felfúvódásának gyógyítására használták. Bukovinában az időre is jósoltak ilyenkor. Úgy vélték, hogy ha e napon dörög az ég, akkor száraz nyár lesz. (Tátrai Zs. – Karácsony Molnár E., 1997:78.)