A kereszténység ekkor ünnepli Jézus Krisztus feltámadását. A húsvét egyben a tavaszvárás és a tavasz eljövetelének ünnepe is.

A legnagyobb keresztény ünnepet, a húsvétot hamvazószerdától nagyszombatig tartó negyvennapos böjt készíti elő, az utolsó, virágvasárnappal kezdődő nagyböjti hét a nagyhét (hebdomada sancta). Virágvasárnapon azt idézik fel, amikor Krisztus pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette szamárháton bevonult Jeruzsálembe.

A húsvéti szent háromnapon (Sacrum Triduum Paschale), azaz nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról emlékezik meg.

NAGYCSÜTÖRTÖK
A virágvasárnap utáni nagycsütörtökön Jézus letartóztatásának estéjén a Szédert, vagyis élesztő nélküli kenyérből (macesz) és borból álló vacsorát ülte meg tanítványai körében, amelyet az “utolsó vacsora” néven ismerünk. Ezen az estén fogták el, azzal a váddal, hogy forradalmat indíthatott volna a tanításaival, és hogy ő akart lenni a király.

Fejére tövis koronát tettek, kezét, lábát a kereszthez szegezték, és a feje fölé odatűztek egy papírt, amin ez állt: I.N.R.I. – Iesus Nazarensis Rex Iudeorum (Názáreti Jézus Judea/Zsidók királya).

Jézust, miután saját vállán cipelte végig keresztjét vesztőhelyére, a Golgota hegyére, megfeszítették. Néhány óra múlva meg is halt a kereszten, családja pedig zsidó szokás szerint egy hegyoldalba vájt barlangban az Olajfák Hegyén temette el.

Nagycsütörtök ennélfogva a gyász napja, amikor a katolikus templomok harangjai elhallgatnak, a hagyomány szerint Rómába mennek, hogy „lássák” a pápát. E teljes némaság a Krisztus kínszenvedésekor elnémult apostolok félelmét és a gyászt jelképezi.

A katolikus templomoklban az utolsó vacsora miséjének végén- amelynek része lehet a lábmosás szertartása – az oltáriszentséget őrzési helyére viszik. Az oltárról mindent leszednek, ez az oltárfosztás, csak a gyertyatartókat és a lepellel letakart keresztet hagyják ott, hogy Jézus szenvedésére és ruháitól való megfosztására emlékeztessenek. A református templomokban a nagyhétre fekete terítővel borították le az úrasztalát, esetleg a szószéket. Ez a szokás ma is él sok református gyülekezetben, határon innen és határon túl.

NAGYPÉNTEK
Nagypénteken emlékeznek meg Jézus Krisztus kereszthaláláról, ez a legszigorúbb böjt és gyász ideje. Ezen a napon nincs mise, hiszen ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. Nagypénteken igeliturgia van, áldoztatással. A liturgiában felolvassák a Megváltó halálára vonatkozó írásokat, majd a passiót, Jézus szenvedésének történetét, és leleplezik a gyászlepellel bevont keresztet. A pap a szertartást piros öltözékben végzi, ami a vértanúság liturgikus színe.

Ezen a napon szokásos a keresztútjárás, melynek során emlékezetbe idézik Jézus szenvedésének egyes állomásait. A keresztút, avagy kálvária ma szokásos tizennégy állomása (stáció) az 1600 körüli évekre nyúlik vissza. Nagypénteken a hívők tartózkodnak a húsételektől, legfeljebb háromszori étkezés során egyszer szabad jóllakniuk. Nagypéntek a nép körében általános tisztálkodási nap: meszelnek, takarítanak, nagymosást tartanak, sok helyen nem gyújtanak tüzet.

NAGYSZOMBAT
Nagyszombat a feltámadás jegyében zajlik. Húsvét vigíliája az év legszebb, de legbonyolultabb szertartása, amelyen a pap az öt részből álló szertartást fehér öltözékben végzi.

Ekkor van a tűzszentelés, amelyet a húsvéti gyertya- és keresztvízszentelés, majd a vigília mise követ. A tűz Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény, a fény születését ünneplik a keresztény egyházak. A misén már az Üdvözítő feltámadása fölötti öröm nyilvánul meg, a Gloriára ismét megszólalnak a harangok, és felhangzik az Alleluja. Estefelé tartják a feltámadási körmenetet.

Ezen a napon ér véget a 40 napos böjt (Jézus negyvennapos sivatagi tartózkodásának emlékére), ekkor szegik meg sonkát, és vesznek először magukhoz húst.

HÚSVÉTVASÁRNAP
a feltámadás napja. Miután Jézus temetése után, szombaton pedig a Tízparancsolat szerint pihenőnapot kellett tartani a hívőknek, így a család és a tanítványok csak vasárnap mehettek el újra Jézus sírjához. Csakhogy a sírt lezáró követ elmozdították és a barlangban nem volt ott a test, csak a leplek, amelyekkel beborították.

Jézus feltámadt – ezen a napon a feltámadást ünnepeljük. A feltámadás valóságának hite a keresztény ember világképének sarkköve, amely az egyházi liturgiában és a keresztény szimbolikában is központi szerepet tölt be.

HÚSVÉTHÉTFŐ
A húsvéthétfői locsolás vagy ahogy emlegették, vízbevető hétfő eredete arra a legendára vezethető vissza hogy a Jézus feltámadásáról hírt vivő asszonyokat úgy akarták elhallgattatni a katonák, hogy vízzel locsolták le őket vagy a patakhoz vitték, s megfürdették. Innen hát a locsolkodás eredete, amelyet az amúgy nem annyira hálás lányok festett piros tojásokkal köszönnek meg.