Az ünnepségen Csányi József polgármester osztotta meg gondolatait a népes számban megjelent egybegyűltekkel.

- Jócskán leperetek az évtizedek, évszázadok az idő rokkáján, amióta honalapító uralkodónk távozott e földi létből, örökül hagyva utódaira országát, nemzetét. A kései utódok sorába mi következünk most. Az örökséget, melyet vinnünk kell és majd továbbadnunk, bizony mára jócskán megtépázta a történelem vihara. Amit ránk hagytak őseink, és ami az évszázadok alatt kiforrott, az a régi rend, amelyben éltek. Ahol a tisztességes munkának és az adott szónak becsülete volt, ahol a család szentnek számított. A hitben pedig következetesség uralkodott. Eddig azt mondogattuk, hogy a legnagyobb tettünk az volt, hogy túléltük az elmúlt évszázadokat, megfogyva bár, de törve nem túléltünk mindent: a tatárt, a törököt, a németet, az oroszt, Trianont. Bár a széthúzás is jócskán folyamatosan tépázta sorainkat, 2021-ben újra csak megállhatunk itt Szent István szobra mellett, hogy gondoljunk rá, tetteire, örökségére, hogy megkérdezzük: „Hol vagy István király?”

Mert ahhoz nem fér kétség, hogy ezt az örökséget napjainkban soha nem látott veszély fenyegeti. Látjuk, érezzük azt nap, mint nap, hogy a gonosz egyre nyíltabb támadásba lendül. A világot sújtó járvány honfitársainkat sem kímélte, idő előtt és kegyetlenül elvitte sok barátunkat, szerettünket. Bár még meg sem szűnt a pandémia, máris újabb vészjósló felhők gyülekeznek: a klímaváltozás, nap mint nap átélt katasztrófái, a természetellenes dolgok megjelenése, a világban erősödő gyűlölet démonjai itt dörömbölnek kapuinkon. Kavargó érzések hullámai között növekvő félelem közepette kérdezzük: „Hol vagy István király?”

Mert a Te idődben is voltak szörnyű dolgok, de akkor azért folyt a harc, hogy a nemes győzedelmeskedhessen. Mára megfordult a világ. Most azért folyik a küzdelem, hogy az abnormalitás minél jobban teret nyerjen a hagyományos családok, közösségek ellenében. Most már utódaink sorsa, jövője a tét. Gyermekeinket egyre több profán oltár veszi körül. Az egészséges mentalitásúakat behálózni akarják a természetellenes dolgok. De nemcsak a külső világ örjöngése tép bennünket, hanem a saját lelki gyengeségeinkkel is újra és újra meg kell küzdenünk. Napjainkra olyan fokú lett a hazugság, az irigység, a mammon dicsőítése, a türelmetlenség, egymás bántása, a gőg, hogy emiatt már egyre nehezebben viseljük mindennapi létünket. Úgy érezzük fáradunk, gyengülünk, ebben a szűnni nem akaró, folyamatos, megállás nélküli küzdelemben. S marad a kétségbeesett kiáltásunk: „Hol vagy Szent István király?”

Mára az lett az elfogadott, hogy a nyugati médiák olyan éles stílust reklámoznak, amely nem törődik Istennel, elhanyagolja a nemzeti öntudatot, és veszni hagyja azon értékek csodálatos örökségét, melynek világában egyet jelent a magyarság a kereszténység s a keresztény Európához való tartozás. Pedig erre törekedett minden erejével nagy királyunk is. Ezért küzdött tűzzel és vérrel, hogy minden erejével betagolódjunk a kora középkor keresztény Európájába. Azonban mára már más lett a világ. Nagyon más.

„Hol vagy hát Szent István király?” A szívünkben vagy a történelmi tankönyvekben távolodó, elmosódó lapokon, melyet a tanulmányaink során vagy olvasmányainkból megismerhettünk. Ha az utóbbiban, akkor szép lassan elszakadunk a hagyományainktól és őrzésére sincs semmi szükség. Ha a szívünkben őrizzük, azaz beépítjük életünkbe, akkor nagyon sokáig megmarad szellemisége és feladatunk, hogy vigyázzunk rá. Állandóan égnie kell a tűznek, mert nagy és sötét erők dolgoznak ellenünk. De nem elég csak őrizni. Tovább is kell adni hagyományainkat, dicsőséges és tragikus múltunkat, szép szokásainkat. Kulturális hagyományainkat, mely a keresztény szabadságban, a nemzeti szabadságért vívott harcainkban gyökereznek nem szabad feladnunk. Szent István királyunk egy olyan szikla, mely ellenállt az idők viharainak, s melyhez mindenkor nyugodtan támaszkodhattunk és ma is biztos pont. Biztosabb Ő, mint bármely más jelentős történelmi személyiség – mondta köszöntő beszédében Csányi József polgármester, majd Böjte Csaba ferences rendi szerzetes szavait idézte:

„Ne féljetek a holnaptól, ne hagyjátok, hogy a mindent beszennyező gonosz Isten legszebb ajándékát, a holnapba vetett hitünket elorozza előlünk!”

- Elsősorban a családokat kell megvédenünk. Minden erővel, lehetőséggel támogatnunk kell a magyar családokat, az egészséges lelkületű kis közösségeinket. Úgy tűnik, hogy a közeljövőben ez lesz az egyik legfontosabb feladatunk. Ebben is példa előttünk Szent István királyunk. Családját féltőn óvta, gyermekei gondos nevelést kaptak és az országot Máriának, a Szűz Anyának ajánlotta fel. Egy Anyának, akiről tudta, hogy a létező legjobban tud szeretni, óvni, félteni. Szóval a bennünk doboló kérdést, hogy „Hol vagy Szent István király?” a válasz talán még az: itt vagy közöttünk. Az egész Kárpát-medencében, festményeken, szobrokban, az ereklyékben, a nevedet viselő templomokban, a fényben felizzó üvegablakokban, a méltóságteljes ünnepeinkben. Augusztus 20. Szent István királyunk gyönyörű ünnepe, a kenyérszentelések hagyományának legfelemelőbb pillanatai. S hogy ez még hosszú ideig így maradjon, minden eddiginél kitartóbbnak kell lennünk, minden eddiginél nagyobb állhatatosságra és erős hitre van szükségünk!

A polgármester ünnepi beszédét követően városunk elöljárói elhelyezték tiszteletük koszorúit a templom mellett található Szent István szobornál.

(Képek: Fábián Adrienn)