A neves, köztiszteletben álló vendégét Abonyi Szilvia, a könyvtár igazgatónője mutatta be pár szóban a népes számban megjelent közönségnek. Ezt követően a házigazda dr. Tarjányi József irányította a baráti hangulatú, diavetítéssel színesített beszélgetést.

Prof. dr. Tóth Csaba egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Debreceni Egyetem urológiai tanszékének professzor emeritusa a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét (polgári tagozat) is megkapta. Legutóbb 2010-ben találkoztunk vele Kiskunfélegyházán, egy fotókiállítás kapcsán.

1940. szeptember 1-jén született Kiskunfélegyházán. Édesapja köztiszteletben álló gyermekgyógyász volt, édesanyja pedig a gazdasági iskolában volt tanárnő. Öten voltak testvérek, ennek – és későbbi sport pályafutásának – köszönhetően számos barátra, ismerősre tett szert.

Dr. Tóth Csaba általános és középiskolás éveit is itt Kiskunfélegyházán töltötte, majd Szegeden végezte el az orvosi egyetemet. Ezt követően Szentesre ment, ahol Bugyi István professzor mellett sebész és urológus lett és megalakította az urológiai osztályt. A karrier – ahogy ő mondja – magától alakult az életében. Az akadémián tudományos fokozatot szerzett (PHD lett), majd 23 év szentesi munka után áthívták Kecskemétre a megyei kórház élére, ahol hét és fél évig volt. Ezt követően pedig engedett a csábításnak és Debrecenben egyetemi tanárként dolgozott tovább.

A professzor jeleskedett a sportban is. Lelkes András, aki a római olimpián 8. helyezett lett, megyei tornász bajnokot faragott belőle. Egy karsérülést követően azonban felhagyott tornász álmaival, de a sporttól nem szakadt el. Rövidtávfutóként próbált szerencsét, mondhatni nem hiába: 11,8 alatt futotta a 100 m-t. Gimnazistaként negyedmagával a Baján rendezett diákolimpiát is megnyerték a 4x100-as váltóban. Később Soltész Dezső testnevelő tanár bevezette a kosárlabdázás fortélyaiba is, mely olyannyira jól sikerült, hogy a csapata MB2-es lett. Egy ideig az úszni is sokat járt tehetséges öccsével (Ákossal), aki aztán a testnevelési egyetemen lett tanár, majd nyugdíjba vonulásáig úszószövetségi kapitány volt.

A művészet sem állt távol a professzortól, évekig hegedült, majd kipróbálta a néptáncot is. Állítása szerint utóbbiban nagyobb sikere volt, mert kicsi kezei miatt nem igazán tudta a hegedűn a hangokat megfelelően lefogni, ezért néha szörnyű nyikorgó-nyávogó hangot hallatott a zeneszerszám.

A kellemes hangulatú beszélgetésen azt is megtudtuk a professzortól, hogy miként lépett az életébe a fotózás művészete, mellyel szintén nagy sikereket ér el a mai napig.

Csoportos kiállításon mintegy 32 városban szerepelt képeivel, többek között Barcelonában, Madridban, Pozsonyban, Budapesten és fotó tevékenységéért 2011-ben Holló László díjjal is kitüntették. Hatvan önálló kiállítása volt már, 10 szakmai könyve és 5 fotóalbuma jelent meg ezidáig. Hamarosan kiadóba kerül az a 330 képből álló képgyűjteménye, mely a Hortobágy állatvilágát, élőlényeit, a pásztori életet, a vizes élőhely látnivalóit öleli fel.

- Gyerekkorom óta fotóztam. Jöttek a kiállítások és a könyvek sorra. Ezúttal a „Madarak fotókon és bélyegeken címmel” hoztam képeket ide a Hattyúházba, de a Hortobágy összes állatáról tudnék ilyen kiállítást rendezni – nyilatkozta lapunknak dr. Tóth Csaba, aki azt is elárulta, hogy Aradi Csaba ökológussal, egyetemi tanárral járják a Hortobágyot és a séták alkalmával folyamatosan fotózza a látnivalókat.

- Legfőbb célom az életben: észrevenni a szokatlant, megörökíteni a megismételhetetlent és vigyázni a rendre! Ezt vallom a szakmámban, az urológiai sebészetben is – szögezte le a professzor, aki úgy véli, hogy ezen vezérelvek betartásával tudott életének minden területén komoly eredményeket elérni. Befektetett munkája pedig az oktatásban is meghozta gyümölcsét, hiszen tanítványai közül napjainkig már tíz már osztályvezető főorvos és tizenkettő tudományos minősítést szerzett.