Kérjünk segítséget!
A szorongás nagyon komoly neurobiológiai állapot, amely számos funkciózavarhoz vezethet. A szorongás olyan készenléti állapotban tartja szervezetünket, ami hosszú távon legyengíti immunrendszerünket. Ilyenkor a szervezet nem képes felvenni a harcot a betegségekkel, akár a rákkal szemben sem.

A minket körülvevő világ az elmúlt évtizedekben komoly változásokon ment keresztül. Olyan események történtek, amelyekre a legtöbben nem számítottunk. Ezek az események jelentősen megnövelték az életünkben jelenlevő stressz mennyiségét.

Az idősebb korosztály létét a számítógépes technológiák bevezetése veszélyezteti, a szülőket mélységes aggodalommal tölti el a drog jelenléte és bármikori elérhetősége, a média tudósítása a szaporodó gyermekbántalmazásokról. Aki utazásra készül, elkerülhetetlenül eszébe jutnak a kiszámíthatatlan terrortámadások, s a sűrűsödő természeti katasztrófák.

Az emberek nagymértékben különböznek egymástól, van, aki unatkozik egy repülő úton, van aki retteg. Amikor egy-egy helyzet átélése okoz nehéz perceket, órákat, akkor a félelmet, amit átélünk, helyzeti, vagy állapotszorongásnak hívjuk.

Amikor azonban a társadalmi környezetünk változásai okoznak hosszantartó bizonytalanság érzést, ezeknek a „társadalmi stresszeknek” a folyamatos jelenléte sok emberben létrehozza a generalizált szorongást. A generalizált szorongás meglehetősen gyakori jelenség, aki ettől szenved, az szinte mindenért aggódik.

Aki szorong, az állandó nyugtalanságot él át, tele van irracionális félelemmel. Ennek következtében gyakran mutat felfokozott lelkiállapotot, fáradékony, koncentrációs nehézségei vannak. Általában ingerlékenyek, és alvászavarokkal küszködnek. Környezetük türelmét igencsak próbára teszik, hiszen a szorongásos embert nagyon nehéz újra meg újra megnyugtatni, hogy nem szükséges folyamatosan harcra kész állapotban lennie. A szorongásos embernek hiába mondjuk, hogy csak azt védje meg, amit valóban megtámadnak, ő folyamatosan azt érzi, hogy harcolnia vagy menekülnie kell.

Kiket veszélyeztetett a generalizált szorongás?
Kik a legveszélyeztetettebbek a generalizált szorongás kialakulásának szempontjából? Azok az emberek, akik munkájuk során valódi veszélynek vannak kitéve. Amikor valaki a napjai nagy részét fenyegető környezetben éli, akkor megnő az esélye arra, hogy a feszültség, a szorongás, átterjedjen a hétköznapi tevékenységeire is.

A társadalmi változások, amelyek adott esetben a létünket fenyegetik (áremelések, erőszakos utcai támadások, rablások elszaporodása, terrorcselekmények, utcai robbantások, lövöldözések), megnövelik a szorongásaink gyakoriságát. A társadalmi stressz egyik legsúlyosabb esete a szegénység. Az elégtelen anyagi forrásokkal rendelkezők a létükben érzik fenyegetve magukat és gyermekeiket, ezért a szorongásaik felerősödnek. A vizsgálatok szerint a generalizált szorongás gyakorisága a szegénységgel együtt nő.

Nem hagyhatók figyelmen kívül az egyéni pszichés jellemzők sem. Lehet, hogy az egyén szorongásszintje eleve magas, vagy a rendszeres stressz hatására összeomlanak az egyén elhárító, védekező mechanizmusai. Freud szerint az a gyermek, aki verést kapott, ha csecsemőként tejért sírt, ha kétévesen belepiszkított a nadrágjába, vagy óvodásként megmutatta a nemi szervét, könnyen azt tanulhatta meg, hogy az ösztöntörekvései veszélyesek, és ezért minden ösztön megnyilvánulása esetében szorongást él át.

A széltől is óvott gyermekeknél pedig azért magas a szorongásszint, mert nem alakult ki semmilyen gyakorlatuk a szorongás átélésében, és így a szorongás kezelését sem tanulhatták meg.

A szorongás tünetei
A szorongás tünetei egyes esetekben egyértelműek, más esetekben könnyen összetéveszthetők az infarktus tüneteivel. Az aggodalmaskodás, a figyelemzavar, a rémült arckifejezés, könnyen felismerhető szorongásos tünet, amelyhez gyakran járulnak vegetatív tünetek: az arc kipirulása, izzadás, tachycardia (túlságosan szapora szívműködés), vizelési inger.
Nehezebb felismerni a szorongást, ha a kifejezési módja a türelmetlenség, agresszió, vagy elutasító magatartás.
A súlyosabb szorongást mellkasi fájdalom és fulladásérzés is kíséri. A tünetek a laikus számára összetéveszthetők az infarktus tüneteivel.
Szorongásos tünetekkel küzdők esetében gyakori a súlyingadozás. Mindannyian ismerünk olyan személyeket, akiknek egy falat sem megy le a torkán, ha valami baj van, és ismerünk olyanokat is, akik idegességükben esznek. Szorongásos szindrómára kell gyanakodni akkor is, ha hosszabb ideig tartó alvás zavarokkal küzd valaki, vagy a szexuális életének zavarairól panaszkodik.
A szorongásos tünetek gyorsan járnak szövődményekkel, ha nem kezelik. Klasszikus példa erre, aki a szorongását alkohollal oldja.
Gyakran félreértésekre ad okot a szorongó ember elkerülő magatartása. Ameddig ez a viselkedés nem szélsőséges, addig a környezet csak visszahúzódónak, különcnek tarja a valójában szorongó személyt. Gyakran előfordul, hogy magára marad a szorongó, mire fel meri vállalni a visszahúzódása okát.
A kezeletlen szorongás igen gyakran társul depresszióval. A tünetek egy része azonos a szorongásnál és a depressziónál.
A nem kezelt szorongás legsúlyosabb szövődménye az öngyilkosság.