Erre a téli pihenésre még a természetes élőhelyükön is igényt formálnak, minthogy a nappalok rövidülésével, a fényerő és a hőmérséklet csökkenésével életműködésüket (a víz- és tápanyagfelvételt, a légzést) a minimálisra csökkentik. De még így is marad erejük arra, hogy testükben virágrügyeket képezzenek (amelyek kialakulását a növekedési hormonok egyébként gátolják). Zavar akkor támad, ha nem pihenhetnek, és a téli, kényszerű élettevékenység oda vezethet, hogy tavaszra kimerülnek.
Teleltetésükre a 4 és 10 fok közötti hőmérsékletű helyiség az ideális. Fontos, hogy a légtér száraz legyen, különben gombás betegségek üthetik fel a fejüket. Nem baj, ha napközben gyönge, szórt fény éri őket, de jó tudni, hogy a kaktuszok többsége a sötétben teleltetést is elviseli. Növényeinket már ne öntözzük, és november végén, december elején, mikorra a talajuk teljesen kiszáradt, vigyük őket a tárolóba. Fontos, hogy hidegben maradjanak, mert akkor végig bírják víz nélkül, az öntözést majd csak a teleltetés befejeződése után kezdjük újra. A fagytűrő (télálló) kaktuszok szintén nem igénylik télen az öntözést, ezért ne ijedjünk meg, ha a növény ősszel ráncosodik, töpped, mert ilyenkor maga „izzadja ki” a fölösleges vizet a testéből. (Így a sajtállománya kocsonyássá válik, a fagy hatására nem képződnek benne jégkristályok, s nem roncsolódik a szövete.) Néhány gömbkaktusz úgy bebiztosítja magát, hogy teljesen visszahúzódik: eltűnik a földben.
A kaktuszok hidegen tartása kulcskérdés, ugyanis ha a meleg téli napokon tartósan 10 fok fölé emelkedik a hőmérséklet, nyugalmuk megszakad, kényszerű fejlődésnek indulnak, amihez felhasználják tartalék tápanyagaikat. Az eredmény: gyönge szövetű hajtások, kimerülő növény, ami miatt a tavaszi virágzás szegényebb lesz, vagy el is maradhat. A tárolótér túlmelegedése ellen árnyékolással, gyakori szellőztetéssel, esetleg ventilátor alkalmi használatával védekezhetünk.