Nemes Mihály Kiskunfélegyházán született 1923. szeptember 1-én a család első gyermekeként. Hatan voltak testvérek, de sajnos már csak egy testvére él. A család egy Gátér és Pálmonostora közötti tanyán élt, szülei gazdálkodással foglalkoztak. Misi bácsi 6 éves korától gyalog járt iskolába, ami 5 km-re volt otthonától. Télen az édesapja, illetve a többi szülő felváltva szánkón húzták be a gyerekeket. Misi bácsi 5 osztályt végzett.

Az I. Gazdasági válság idején nagy szegénység volt, de mindig volt mit enni, mert a családok segítették egymást. A nagyszülőkkel is nagyon jó kapcsolatban voltak, rendszeresen látogatták őket.

Misi bácsi 12 éves korától otthon dolgozott, mert édesapja 5 évig Szibériában hadifogoly volt. Levente testvére is katonai kiképzésen vett részt és 12-20 éves koráig szolgálatban volt.

1944. júniusában Misi bácsit is behívták katonának Bácskába. Miután 1944. decemberében vereséget szenvedtek Nagyatádon, Misi bácsit 15.000 társával hadifogságba vitték Dániába.

Családja nem tudott róla sokáig, még azt sem, hogy életben van-e, de édesanyja minden nap imádkozott érte. 1946. október 13-án jött haza Magyarországra, ekkor a nagymamájához ment. Családja nagyon megörült hazatérésének. Nem sokkal ezután találkozott Bittmann Zsigmond atyával, aki azt mondta neki: „Istennek még terve van az életeddel.” Igazából ekkor kezdett a hit felé fordulni és megértette ezt az üzenetet. Ezután kezdett el rendszeresen templomba járni, amit a mai napig megtesz minden vasárnap. Ha nehézségekbe ütközik, és úgy érzi, hogy nem tud változtatni rajta, Istenhez fordul és imádkozik.

A hadifogság utáni 1 évben szigorú ellenőrzés alatt élt, még arra is engedélyt kellett kérnie, hogy udvarolni járjon Gátérról Félegyházára. Misi bácsi 1947-ben nősült meg. Ezt követően szüleinél laktak feleségével és ott gazdálkodtak. Házasságukból 5 gyermekük született: 1950-ben Anna és Mária (ikrek), 1952-ben Mihály, 1955-ben László, 1959-ben Pál.

Misi bácsi 1959-től a kiskunhalasi Magasépítő Vállalatnál segédmunkás volt. 1960-ban feleségével együtt Félegyházán a Dolgozók Iskolájában befejezték a 8. osztályt, ezt követően pedig 1959-től Gátéron a vasútnál pályafenntartó lett. Még ugyanebben az évben beköltöztek Félegyházára.

Misi bácsi és felesége arra törekedtek, hogy mind az 5 gyermeküknek szakmát biztosítsanak, ami sikerült is. Anna és Mária ápolók lettek, Mihály villamosmérnök, László építészmérnök, Pál pedig gépészmérnök. Misi bácsi 1962-ben váltókezelő munkakörbe került. Vallása elmélyülésének ékes bizonyítékaként pedig 1965-től 30 évig Egyházi képviselői tagként tevékenykedett.

Misi bácsi 1983-ban nyugdíjba vonult. Ezt követően a bankfalusi hobbikertben bérelt egy kis földet, ahol kertészkedett. Amíg felesége egészséges volt minden télen gyógyfürdőkben pihentek, de felesége állapota 1982-ben megromlott, ezután 5 évig otthon ápolták.

Sokáig az Idősek Klubjába járt be ebédelni, kártyázni. Feleségének is innen vitte haza az ebédet. 1991-ben azonban felesége meghalt, ezután 3 évig egyedül élt.
1994-ben az elsők között költözött be a Csanyi úti Szivárvány Személyes Gondoskodást Nyújtó Intézmény idősek otthonába. Ezt követően a hobbikertet szomszédjának adta, de az idősek otthonából 2010-ig a veje tanyájára kijárt ki állatokat gondozni, metszeni, kapálni.

Sok szobatársa volt az elmúlt 24 év alatt, de mindenkihez próbált alkalmazkodni. A heti biblia és imaórákra, illetve misékre rendszeresen segíti eljutni társait. Naponta kártyázik, jó idő esetén az intézmény udvarán kertészkedik, gondozza a virágokat, locsol. Emellett a foglalkozások, illetve az intézményi rendezvények aktív látogatója, több évig tajga volt az otthon Érdekképviseleti Fórumának.

12 unokája és 9 dédunokája rendszeresen meglátogatják Misi bácsit az otthonban.

Misi bácsi jól érzi magát és azt szeretné, ha még sokáig ki tudna járni a templomba hálát adni Istennek mindazért, amivel életében megajándékozta.