Meggyökerezni látszik a magyar ünnepkörben is a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemes éjszakájának napja, amiben az alkalmat szimbolizáló töklámpás „alapanyag-termelőinek” is jelentős része van. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a mostanában feltűnő sárga, kerek kabakok kupacai, amelyek immár külön nevet is kaptak: halloweentökök. De vajon mi fán teremnek ezek, más szóval: hol foglalnak helyet a tökfélék mintegy ezer fajtáját számláló sokaságban? Talán még emlékszünk rá a tanulmányainkból: a tök Amerika felfedezésével került Európába, így hazánkban is csak a XVI. század óta ismert és termesztett. Meglegkedvelő, de nem túlságos vízigényes, ugyanakkor jól alkalmazkodó: évszázadokon át remekül megvolt a kukorica közteseként. Terjedelmes, hengeres szárai több méterre is elfuthatnak, melyeken hatalmas, durván szőrös levelek állnak. Dekoratív, nagy, sárga tölcséres virágai többnyire egyivarúak, azaz vagy csak porzó, vagy csak termő van bennük. A terméseik pedig egészen különfélék lehetnek, skálájuk a különleges formájú dísztököktől a 30 kilósra is megnövő takarmánytökökig terjed. Az ezerféle alak egyike a halloweentök, mely narancsszín héjú és kerek sütőtöktípus, s mint ilyen téli tök, amit biológiai érettségében szedünk (amikor a mag már beérik és alkalmassá válik rá, hogy belőle j növény fejlődjön). Nem úgy, mint a nyári tököket – mint amilyen a spárgatök vagy a cukkini -, amelyeket pedig gazdasági érettségükben takarítunk be. A halloweentök rendszertanilag Cucurbita pepo, ami nem mind sokat, de az már inkább, hogy noha sütőtöktípus, húsa vékony és az íze se finom – leginkább töklámpásnak való. (Ha igazán ízletes sütőtököt akarunk, akkor a sonkasütőtököt válasszuk, amit kanadai töknek is neveznek – tegyük hozzá: tévesen, ugyanis a tökfélék Amerika középső és déli tájairól származnak.)