Az Egészségfejlesztési Iroda szervezésében megvalósuló EFI-Esték programsorozat előadását óriási érdeklődés kísérte.

A közkedvelt előadó személyes emlékeit megosztva és a párterápiák alkalmával felbukkanó problémákon keresztül világított rá arra, hogy mennyire fontos ismernünk szüleink, nagyszüleink, illetve jelenlegi életünk szereplőinek életét. Fontos tudatosan foglalkoznunk a gyökereinkkel és addig kérdezzünk, amíg még lehetőségünk van rá. Hiszen családtagjaink megélt fájdalmai, sérelmei, erényei, az őket ért kudarcok, avagy sikerek óriási segítséget nyújthatnak számunkra, mikor mi is szembesülünk egy hasonló élethelyzettel. Erőt meríthetünk az emlékekből, az emlékül hagyott tárgyak érintéséből, a családi hagyományok ápolásából, de példaképként is állhat előttünk egy-egy családtagunk, melynek kapcsán hangzott el az előadás kulcsmondata: „Ha neked sikerült, nekem is sikerülni fog”.

- Ha nem ismerem az édesanyámat, édesapámat, a társamat, vagy a gyermekemet, akkor számomra és a saját életemben is nagyon sok súlytalanság lesz. Akiben nincs meg ez az ismeret, csak sodródni tud – szögezte le az előadó, aki a boldog élethez való kulcsot is megcsillantotta a közönsége számára:

- Ha már ismerjük a családtagjaink, rokonaink múltját, akkor fogadjuk el azt is, hogy nem (voltak) tökéletesek és én sem vagyok az! Sőt senki sem az. Mindenkinek vannak hibái és erényei, de mindenki szerethető és egyedüli, megismételhetetlen teremtmény. Szeressük önmagunkat a hibáinkkal, tökéletlenségünkkel együtt, hiszen csak így tudunk másoknak is adni szeretetünkből, így tudjuk mások tökéletlenségét is elfogadni – mondta dr. Domján Mihály a boldogsághoz vezető út első lépcsőfokaként.

A másodikként az őszinteséget említette:
- Bátran mondjuk ki azt, ha egyedül érezzük magunkat, ha csalódottak vagyunk, de azt is, ha hiányzik a másik. Ne vádaskodjunk, ömlesszük a másikra a szemrehányásokat, hanem nézzünk egy kicsit magunkba is. Vajon én mivel próbálom meg szebbé tenni a másik életét? Ha semmivel, akkor én mi jogon várok el bármit is.

Az előadás végén a családtagokhoz való lojalitás is szóba került, mely számos feszültség forrása a gyakorlati tapasztalatok alapján. Az előadó kihangsúlyozta, hogy a családtagok iránti lojalitást soha nem szabad túlzásba vinni. Ha úgy érezzük, hogy közvetlen rokonunk elvárásai, avagy tettei feszültséget szítanak bennünk, oldjuk fel mielőbb! Ne védekezzünk azzal, hogy: „De hát ő az Apám! De hát ő a bátyám! Lássunk tisztán és gondoljuk át, hogy valóban tudunk-e segíteni azzal, amit ő elvár tőlünk. Ha nem, akkor tegyük meg az első lépést. Higgyük el, rövidesen érezni fogjuk a feszültség csökkenését.

Zárásként a társas kapcsolataink fontosságát hangsúlyozta ki az előadó:
- Bármikor válhatok alkotóvá még akkor is, ha esetleg testi-lelki fájdalmaim vannak, vagy az életemben sok veszteség ért. Nem szabad a sebeinket nyalogatni, fókuszáljunk mindig a lehetőségekre. Az alkotó ember körül mindig kiépül egy közösség. A közösség pedig a szárnyalás alapjait teremti meg. Tudnunk kell, hogy egyedül nem tudunk repülni, ehhez kellenek emberi, családi, baráti kapcsolatok, kölcsönösség, közösség, meghallgatás, támogatás, bíztatás, gondoskodás, törődés, visszajelzés. Tegyük hát a dolgunkat, alkossunk és legyünk büszkék magunkra, a családunkra és a származásunkra is – zárta gondolatait dr. Domján Mihály.

(Képek: Fábián Adrienn)