A nevüket arról kapták, hogy a levélben készített aknájuk jellegzetesen igen hosszan „kígyózó”. Vékonyan kezdődik és fokozatosan szélesedik, ahogy a hernyó növekszik, de mindvégig keskeny marad. Az akna középvonalában végig látható a lárva ürüléke.

A kígyóaknás szőlőmoly (Phyllocnistis vitegenella) tevékenységét először 2014- ben figyeltük meg, és akkor nem tulajdonítottunk neki nagyobb jelentőséget. A kígyóaknás szőlőmoly Észak-Amerikából került Európába: először Olaszországban (1994), majd Szlovéniában (2004) és Svájcban (2009) is megtalálták. Magyarországon budapesti kertekben, a Gödöllői Arborétumban, Monor térségében, az Etyek- Budai és a Mátrai borvidék szőlőiben bukkant föl. Most már Kecskeméten is megfigyeltük - számolt be a Kertészet és szőlészet szaklap. Rendszeres növényvédelem mellett is károsít, tünetei az érési időszakra erősödnek föl, a védekezés pedig akkor az élelmezés- egészségügyi várakozási idő betarthatósága miatt okoz gondot. Jelenleg nincs ellene engedélyezett növényvédő szer. Az európai szőlőn kívül amerikai vadszőlőfajokon is kifejlődhet, de nem veti meg a direkttermő szőlőt sem.

Az első tüneteket május közepén figyelhetjük meg a szőlőlevél színén, a fertőzés augusztus-szeptemberre erősödik föl. Kifejlett lepkéje a szőlő kérge alatt telel át. A lepke 3 milliméter nagy, tollszerű szárnyai végén egy-egy fekete pont látható. A nőstény a szőlő rügyfakadásakor helyezi a levélkékre tojásait. Ha egy levélen több akna is van, azok keresztezhetik egymást, sőt, a hernyó a saját aknáján is keresztülrághatja magát. A rágás nemcsak a levél közepén, hanem a levél szélén is futhat. Nagyobb egyedszám esetén egy levélen számos akna alakulhat ki, akkor a levéllemez már súlyosan károsodik, az pedig idő előtti lombhulláshoz vezethet. Az olaszországi fertőzés mértéke egyes borvidékeken szeptemberre meghaladta a 30 százalékot, ez arra figyelmeztet bennünket, hogy jobban kell figyelnünk erre a károsítóra.

Hazánkban is előfordulnak a természetes ellenségei, azok eredményesen gyéríthetik a rokon aknázómolyokat: eddig két parazitoidot sikerült kinevelni. Olaszországból érkezett a jó hír, hogy a kígyóaknás szőlőmoly parazitáltsága 13 és 17 százalék közötti. A biológiai védekezés azonban amellett, hogy időigényes, még megkívánja a szőlőültetvény és a környék ökoszisztémájának gondos ápolását, a biológiai sokszínűség növelését, és a többi károsító elleni védekezést is figyelembe kell vennünk. Olyan készítményt kell választanunk, amely nem pusztítja el a természetes ellenségeit. Olaszországban hét természetes ellenségét is megfigyelték. Tapasztalataik szerint a kígyóaknás szőlőmoly ellen nem lehet eredményesen védekezni a foszforsav-észter hatóanyagú készítményekkel, viszont a szőlőmolyok ellen engedélyezett számos rovarölő szer (pl. emamektin-benzoát, fenoxikarb, metoxifenozid, stb.) ez ellen a faj ellen is hatékony lehet. Védekezni a tojásrakás után, a szőlő néhány leveles állapotában célszerű.