Az óév végét és az újesztendő kezdetét ősidők óta a világon mindenütt megünneplik. A Föld nagy részén ezt az ünnepet ma már nem kötik túl szigorú vallási szabályok, időpontjának meghatározása a legtöbb országban már nem kapcsolódik az égitestek megfelelő pozícióihoz, sokkal inkább igazodik a naptári évhez. Az emberek szilveszter éjszakáján vigadnak, búcsúztatják a mulandóságot jelképező óévet, majd éjfélkor köszöntik az újjáéledést szimbolizáló újévet.

A nyugati világban sokféle óévet temető és újévet köszöntő szokás létezik. Szilveszter éjjelén, pontban éjfélkor az összes ajtót kitárják, hogy az óév kimehessen. Ugyanis, ha nem távozik, az újév nem tud bejönni. Sokfelé tartanak újévkor harsány mulatságot, jellegzetes ünnepi ételeket készítenek, sok-sok személyes megtisztulási fogadalmat tesznek.

Az év első napján fontos, hogy kivel mi történik elsőként, mert az egész évre ez lesz a jellemző. Az emberek képzetében ugyanis az a hiedelem járja, hogy egész évi tevékenységükre kihat, miként cselekszenek, mit csinálnak, mit esznek, hogyan érzik magukat újév napján. Szerte Európában az újév a szerencsejóslás vagy szerencsevarázslás ideje.

Skóciában egyes falvakban kátrányos hordókat gyújtanak meg, és görgetik végig az utcákon. Így a régi év elég, és az új beléphet. A skótok szerint az első újévi látogató szerencsét vagy bajt hoz a családra. Különösen szerencsésnek tartják, ha az egy magas, sötét hajú, ajándékot hozó férfi.

Az angolok szerint balszerencsét hoz, ha a naptárt idő előtt kiakasztják, vagy ha a jövő évi határidőnaplóba írnak.

A görögök az újév kezdetekor azonnal felhúzzák az órákat, hogy a házat jó szerencsével áldják meg. Náluk az újév napja egyúttal a kedvességéről híres Szent Vazul ünnepe is. A görög gyerekek újév napján a tűz mellett hagyják cipőiket abban a reményben, hogy Vazul eljön, és ajándékokkal tölti meg azokat.

Az olaszok új piros alsóruhát és felsőruhát vesznek magukra, a megunt, régi dolgaikat egyszerűen kidobálják ablakukon. Erszényükbe lencsét tesznek, minden családtag meggyújt egy szál gyertyát, éjfélkor tizenkét szőlőszemet esznek meg, mindezt szerencséjük reményében teszik.

A svédek reggel istentiszteleten vesznek részt, amit este a karácsonyihoz hasonló nagy családi vacsora követ.

A szlovákok az ünnepi asztalterítő alá pénzt tesznek, hogy gazdagok legyenek, a mamák csemetéjük homlokára mézzel keresztet rajzolnak, hogy gyereküknek édes legyen az élete.

A litvánok szerint, ha az újévkor vaktában eldobott cipő a bejárati ajtónál ér földet, az eladósorba lévő lány hamarosan férjhez megy, ha valamelyik sarokban, akkor még várnia kell legalább egy évet.

A beloruszok újévi kívánságaikat tizenkét kis papírra írják fel, amikor elkezd éjfélt ütni az óra, meggyújtják a papírdarabokat. Úgy tartják, hogy az a kívánság teljesül, amelyik a tizenegyedik ütésre el nem égett cetlin olvasható.

Ázsiában ugyancsak se szeri, se száma a tengernyi színes hagyománynak. A különböző kultúrák azonban a saját tradícióik szerint ünneplik meg az újévet.

Az indiaiak körében általánosan elterjedt szokás, hogy újév napján semmi, még a szemét sem, hagyhatja el a házat, a portörlő rongyot sem szabad kirázni. Dél-Indiában a tamilok a téli napfordulón tartott évkezdetükön elzarándokolnak a szent helyekre, megfőzik az új rizst. A tehenek szarvát színesre festik, virágfüzéreket és gyümölcskoszorúkat aggatnak rájuk, körmeneten vonulnak végig velük. Az Észak-Indiában élő bengáliak virágokat viselnek ilyenkor, a férfiak rózsaszínű, piros, lila és fehér virágokat hordanak, az asszonyok a sárga virágokat, a tavasz színét kedvelik.

A hinduk házi oltáraikat ágyuk közelébe teszik, hogy újesztendőre ébredve, valami szépet lássanak először. A nyugat-indiai Gudzsarátban az újév október végén van, a divali fesztivállal egy időben ünneplik. Divali idején sok kis olajmécses világít, ez a fény ünnepe, ilyenkor a hinduk elsősorban Laksmira, a jólét istennőjére gondolnak.

Bangladesben újévkor a szent folyót, a Gangeszt ünneplik. A buddhista papok elűzik a szellemeket. Felajánlásokat tesznek isteneiknek, és a játékos ünneplőket vízzel fröcskölik le.

A thai emberek lelocsolják egymást, abban reménykedve, hogy megfelelő csapadék hullik a következő évben. Tisztára mossák az összes Buddha szobor lábát, a szerzeteseknek rizst, gyümölcsöket, édességeket ajándékoznak. A jószerencse érdekében szabadon engedik madarukat a kalitkából vagy fogva tartott kis halukat. Három napos újévi ünnepükön szívesen játszanak a kuglihoz hasonló játékot.

A tibetiek a februári újév ünnepükön jót lakmároznak, még a fegyelmezett szerzetesek is lazítanak egy kicsit.

Koreában újév napján az emberek a házfalakhoz lapátokat, gereblyéket és rostákat tesznek, hogy védelmet nyerjenek a gonosztól. Másnap új ruhába öltöznek, ezzel jelzik az új esztendő kezdetét. Családi összejöveteleken emlékeznek az eltávozottakra, és üdvözlik az időseket, jó egészséget kívánnak nekik.

A kambodzsaiak feldíszítik házaikat, az újév szellemének köszöntésére oltárt állítanak, melyre Buddha szobrot, virágokat, gyertyákat, füstölőket, szentelt vizet, ételt és italt, valamint - különböző figurákban elrendezve - banánleveleket tesznek. A szerzeteseknek ételt visznek, arra kérik őket, imádkozzanak őseikért.

Vietnamban az újév vagyis a tet, január 21-e és február 19-e között kezdődik, a kezdési időpont azonban évről-évre változik. A vietnamiak szerint minden otthonban egy isten tartózkodik, és újév napján ez az isten a mennybe utazik, ahol elmondja, hogy a család tagjai jók vagy rosszak voltak-e az elmúlt évben.

Japánban az újév az év legnépszerűbb ünnepe. A hagyomány szerint egy szalmaköteget feszítenek keresztbe a ház bejárati ajtaján, hogy távol tartsák a rossz szellemeket, és szerencséjük legyen az új évben. Ezen kívül egy jót nevetnek, hogy a dolgok az új esztendőben jól induljanak.

A kínaiaknál ajánlott az újév első napján imádkozni az ősökért, valamint vadászni és halászni. Ám nem ajánlatos imádkozni a boldogságért, és házasságot kötni sem szerencsés, valamint kerülendők a ház körüli javítások, és új építkezésbe sem szabad kezdeni.

Az irániak március 21-én kezdődő új évére szépen kizöldülnek a vízben csíráztatott búza és árpaszemek, ami az embereket a tavaszra és az eljövő új életre emlékezteti. Iránban az újévi ünnepi asztalra hétféle – a perzsa nyelvben „sz” betűvel kezdődő – szerencsét hozó dolog kerül: a kizöldellt búza, alma, szomag nevű őrölt fűszer, aprópénz, sárga virágú jácint, fokhagyma és üvegben aranyhal.

A zsidóknál az újév, a ros hasána, a bűnbánat ünnepe, az önvizsgálat ideje. A vallásos zsidók imádkoznak és megvizsgálják kapcsolataikat, mit csináltak rosszul a múltban, hogy képesek legyenek kijavítani a jövőben. Visszapergetik, mennyire tartották be isten parancsolatait, keresik a megbékélést, emlékeznek a Teremtőre és a világ teremtésére, és mindenféle jót kívánnak egymásnak.

A magyar néphit szerint, aki újév reggelén: korán kel, egész évben korán fog kelni; hideg vízben mosakodik, 365 napon át friss lesz; gyengének, betegnek érzi magát, sokat fog betegeskedni; rossz kedvű, az év végéig bánatos lesz; nem mossa meg a kezét, az egész évben koszos marad; valamit kiad a házból, annak az évben sok kiadása lesz. Ha ekkor rosszkedvű vendég érkezik, az év folyamán sok bánat éri a ház népét. Újév napján az üres zsebek, szekrények vagy polcok látványa, a következő évre szegénységet vetítenek előre. Ezért a kamrát, zsebeket meg kell tölteni, a pénztárcákat tele kell rakni pénzzel, hogy az év során ez legyen a jellemző. Az újévet nem jó tartozással, adóssággal kezdeni, ezeket még az újév előtt ki kell egyenlíteni.

A jósok szerint, ha újév reggelén hideg, csípős szél fúj, hosszú, tartós kemény tél várható. Ha újév napján: szép, napos az idő, sok dinnye terem; ha férfi hal meg, sok mák lesz; ha asszony halálozik el, akkor kevés lesz a méz.