A sebészeknek mindössze négy óra alatt kell a donor szervet átültetniük a recipiensbe, mindezt úgy, hogy esetenként csak a szív szállítása két–három órát vesz igénybe. Létezik már egy új módszer, mellyel az időintervallum megháromszorozható, és úgy tűnik, hogy egy éven belül Magyarországon is elérhető lesz. A hirado.hu Hartyánszky István szívsebészeti profilvezető egyetemi docenst, a Magyar Transzplantációs Társaság elnökét kérdezte a terület fejlődésének jelenlegi állásáról.

– Melyek azok a betegségtünetek, amelyek már olyan szinten veszélyeztetik a páciens életét, hogy csak a szívátültetés segíthet?

– Több okból mehet tönkre és károsodhat a szívizomzat, akár súlyos koszorúér-betegség vagy nem felismert, nem kezelt billentyűbetegségek következményeként, és lehet a szívizomzat saját betegsége is. Ha a károsodás elér egy olyan szintet, amin gyógyszerekkel, illetve egyéb terápiákkal már nem lehet segíteni, és egy úgynevezett végstádiumú szívelégtelenség alakul ki, akkor jön szóba, hogy a betegen szívátültetéssel segítsünk. Jelenleg a végstádiumú szívelégtelenségnek az egyetlen definitív terápiája a szívátültetés. Azok kerülnek várólistára, akiknek a várható életkilátásai hónapokra csökkentek le.

– Hány embert érint?

– A szívérrendszeri megbetegedések jelenleg a vezető halálokok a világon. A nyugati orvoslás fejlődésével és az átlagéletkor emelkedésével pedig a szívelégtelenségek aránya is jelentősen növekszik. Az érintettek számát úgy lehet pontosabban meghatározni, hogy hány darab szívátültetésre lenne szükség egymillió lakosból. Ez Magyarországon azt jelenti, hogy éves szinten körülbelül 50–70 szívátültetésre lenne szükség. Ez azt feltételezi, hogy a várólistán legalább háromszor, négyszer ennyi beteg van. A végstádiumú szívbetegek a teljes szívelégtelenség spektrumának felső pár százalékát adják. Körülbelül 50–100 ezres betegpopulációt érint súlyosan a szívelégtelenség országszerte.

– Mi alapján állapítják meg, hogy kompatibilis a beteg a donor szívvel?

– Mivel szervátültetésről van szó, először mindenképpen meg kell vizsgálnunk az immunológiai összeférhetőséget. Szerencsére a szív ilyen szempontból nem egy erős szerv, így első körben elég, ha vércsoport-azonosság van. A másik fontos szempont a testsúly, melynek szintén egyeznie kell a donor és a befogadó (recipiens) között. Ha túl kis testsúlyúból ültetünk túl nagy testsúlyú betegbe, azt nem fogja elbírni a szív, fordított esetben pedig a hellyel van probléma, mert nem fér el a donor szív. Ezért is kell, hogy relatív sok beteg legyen a várólistán, hogy kompromisszumok nélkül választhassuk ki a recipienst egy felajánlott szívhez.

– Mikor válik egy szív átültethetővé?

– Az agyhalál megállapítása után. Ez egy visszafordíthatatlan, pontosan definiálható állapot, mely hosszú, legalább 12 órás megfigyelést igényel. A megfigyelési idő végén háromtagú szakorvosi bizottság vizsgálja és állapítja meg az agyhalál tényét, így a deklarálásában nem lehetséges tévedés. Magyarországon a szervadományozás jogi szabályozása a feltételezett beleegyezés elvére épül, amely azt jelenti, hogy az elhunyt életében tett írásos tiltakozó nyilatkozatának hiányában beleegyezését kell vélelmezni. Az elhunyt írásos tiltakozását tiszteletben kell tartani, de hazánkban is gyakoribb a szervdonáció személyes támogatása, amely nélkülözhetetlen, hiszen egy sikeres donációval, a két vese, a két tüdő, a máj – ami két emberbe ültethető –, a szív, valamint a vékonybél és a hasnyálmirigy átültetésével akár hét–nyolc ember életét tudjuk megmenteni.

– Melyek a legnagyobb kihívások szívátültetésnél?

– A szív a legérzékenyebb arra, ha átmenetileg nem kap vért. Ez azt jelenti, hogy biztonságosan négy óra áll rendelkezésünkre, hogy a donorban megállítsuk, majd a recipiensben felengedjük, illetve elindítsuk a szív keringését. Ebbe az időtartamba bele kell férnie a szív sebészi kivételének, a tárolásának, a szállításának – amely jelenleg Magyarországon, Eurotransplant-tagállamként 900 kilométer sugarú körben lehetséges –, a szív előkészítésnek, illetve beültetésének. Van, hogy magára a beültetésre, a varratsorok fizikai elkészítésére csak 30–40 percünk marad, ezért oda kell figyelnünk minden részletre a műtétek elindításánál, hogy ne legyen időveszteség. A beültető és a kivevő csapat párhuzamosan dolgozik és folyamatosan kommunikál egymással, hogy mire a szív megérkezik, a befogadó a műtét azon fázisában legyen, hogy már a varratokat tudjuk elkészíteni.

– Az Eurotransplant-tagság milyen előnyökkel jár?

– A szívátültetés legnagyobb problémája, hogy limitált, hiszen csak annyit tudunk elvégezni, ahány donor van, így a lehetőségek kiterjesztése rendkívül fontos. Tagállamként referálunk a szervezetnek minden potenciális recipienst, akik előjegyzésbe kerülnek. A donorok követését az Eurotransplant végzi, így kölcsönös, egymást segítő struktúrában dolgoznak a nemzetek. Korábban előfordult, hogy „kidobásra” került egy olyan felajánlott szív, melyhez az adott országban nem volt recipiens, ez az Eurotransplant rendszerén keresztül nem történhet meg.

– Egy ilyen bonyolult eljárást biztosan folyamatosan fejlesztenek…

– A szívelégtelenség sebészi terápiája, a szívátültetés és a műszívbeültetés jelenleg is az orvosi ágak egyik legdinamikusabban fejlődő része. Egy olyan beavatkozásról van szó, amely során egy beteg transzplantációjához legalább száz egészségügyi dolgozónak – orvosoknak, nővéreknek, szakdolgozóknak – kell együttműködnie. Az, hogy egy ilyen nagy kockázatú, bonyolult műtétet miként tudunk könnyebbé tenni, akár gyógyszeres támogatással, akár eszközzel vagy sebésztechnikával, folyamatos kutatás alapját képezi. A gyógyszeres terápiában történtek áttörések, most már egyre korszerűbb orvosságaink vannak, melyekkel átmenetileg is úgy tudjuk támogatni a szívet, hogy a műtét előtti és utáni rendkívül nehéz időszakot át tudja vészelni. Ugyanezt a célt szolgálják azok a mechanikus keringéstámogató eszközök, amelyekkel akár napokig, hetekig, hónapokig, de akár évekig úgy segítjük a beteg keringését, hogy sokkal jobb állapotban jusson el a transzplantációig, ezzel is emelve az esélyeit.

– Utóbbi kategóriához tartoznak a műszívek is. Ezen a területen várható áttörés?

– A fejlesztéseknek köszönhetően ezek olyan tartósan és teljesen beültethető készülékek, amelyekkel már akár több éven keresztül lehet a szívet támogatni és pumpafunkcióját helyettesíteni. Az időnyerés mellett pedig arra is fel tudjuk használni, hogy a beteg paramétereit alkalmassá tegyük a szívátültetésre. A műszívek esetleg hosszú távon is helyettesíthetik a szívátültetést. Itt a legnagyobb hátrányt egyelőre az képezi, hogy a beültetett készülék energiaellátását csak a testen kívül lévő energiaforrással lehet biztosítani, melyet a testen keresztül kivitt vezetékkel kell összekötni. Egy ilyen folyamatos nyílás a betegek életminőségét is befolyásolja, valamint folyamatos fertőzésforrás is lehet. Úgy néz ki, hogy most már elérhető közelségbe került az a technika, amelynek segítségével a bőrön keresztül tudjuk majd tölteni a beépített akkumulátort, ami sokkal magasabb életminőséget biztosít a pácienseknek.

– Nemrég bejelentettek egy új módszert, amivel 24 órán át életben tartható lehet egy szív. Ön szerint ez az új eszköz működőképes lehet?

– Abszolút. Ez egy olyan eszköz, amibe úgy helyezik be a szívet, hogy azt nem állítják meg, és vér helyett a szívben egy speciális oldatot keringetnek, ami életben tartja a szívizomzatot. A szív tovább működik, saját keringése megmarad, és így ki lehet tolni azt az időt, amíg be tudjuk ültetni.

– Más megoldás is létezik az idő növelésére?

– Létezik már egy ehhez hasonló eszköz, amely úgy teremt mesterséges körülményeket, hogy a donorból levett vérrel áramoltatja át a szívet, és életben tartja a szívizomzatot. Ezzel a technikával 12 órára tudjuk kitolni a felhasználhatóságot. Magyarországon ez a készülék egyelőre nem elérhető, de partnerre találtunk a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőben, és az ott lévő speciális finanszírozási osztályban, ahova leadtuk az ezzel kapcsolatos szakmai anyagunkat és igényünket. Nagy reményeket fűzünk ahhoz, hogy akár már ebben az évben be lehet ezt az eszközt vezetni, amivel óriási lépést tehetünk előre a szervek védelmében. Ez azért nagyon fontos, mert ha megnézzük az Eurotransplant-tagállamok térképét, akkor jelenleg van olyan ország, melyet mi nem tudunk elérni, mert túl messze van, és kifutnánk az időből, míg náluk ez fordított esetben nem gond, rendelkezésükre áll ez a módszer. Ha nálunk is elérhető lenne, a magyar recipiensek ellátásának esélye jelentősen nőne.

– Az utóbbi években ennek ellenére is kimagasló eredményeket értek el.

– A magyar transzplantációs program abszolút mutatói európai szinten is kimagaslóan fejlődnek. Tavaly már 64 szívátültetést végeztünk a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán, amivel a világon a legjobb tíz szívátültetési centruma közé kerültünk a transzplantációk számát tekintve. A fejlesztéseknek köszönhetően az elmúlt öt évben a minőségi mutatóinkat is növelni tudtuk, a műtéteket követően az egyéves túlélési arány 90 százalék fölé emelkedett, ami rendkívül jó eredmény. Az orvostudománynak köszönhetően a transzplantáció utáni átlagos élettartam tíz évre nőtt, és ami még fontosabb: a betegek életminősége a sikeres beavatkozást követően most már drasztikusan megváltozik, egy-két szabályt betartva szinte teljes értékű életet élhetnek.

A címlapfotó illusztráció.