Mert Tina szerint nem, vagy nem teljesen. De mit tehet egy lány, ha mondjuk zaklatás éri? Ha bántalmazzák? Tényleg ő a bűnös, ha „kihívóan” öltözködik egy buliban, és utána rászállnak a srácok? És mit tegyen, hova fordulhat a lány, ha bajban van? Ki segít neki? A képzeletbeli blog szerzője, Tina felteszi azokat kérdéseket, amelyeket te talán nem mersz, és megtalálja rá a válaszokat is. Ebben segít másoknak is a Tempus Közalapítvány támogatásával létrejött projekt, amely a női jogok kérdéseit járja végig a Kreatív Mozaik Alapítvány szakembereinek segítségével.

Most már elég!

Annyira elegem van. Tényleg. Totál kivagyok. Amit Macsesz meg Vikáék művelnek a suliban, az gusztustalan. Mert az oké, hogy Kitti csinált egy hülyeséget, de ezért nem kellene ennyire ráugrani! Mintha Vika soha nem lett volna beleesve senkibe! Vagy a drágalátos Nellike! De a legszemetebb az egész bandából Macsesz. Persze én mindig mondtam Kittinek, hogy ne foglalkozzon vele, de ő annyira bele volt zúgva. Hát persze, mert Macsesz a menő srác, akivel bárki, az első szóra. Naná, hogy Kitti is. És amikor megcsinálta róla azokat a rohadt fotókat, akkor még örült is Kitti, hogy mennyire szereti Macsesz. Mert nyilván lenyomta neki a szöveget, hogy azért fotózza le meztelenül, mert nézegetni akarja a képeket, amikor nincsenek együtt. Csak épp azt nem monda el, hogy amikor szakítani fognak, akkor majd szétküldi a képeket az összes haverjának, hogy „Ki kéri a következő mentet?” Úgyhogy a „Kitti cica szexin pózol” című alkotások pillanatok alatt végigfutottak a neten. Szerintem nem volt olyan hímnemű egyed a városban, aki ne látta volna nyolctól nyolcvanig. És azonnal elindultak a kommentek Kitti Facebookján, hogy kinek, mit és hogy csináljon. Már másnap, amikor bement a suliba, elindult a szekálás, mindenki rászállt, és nem csak a fiúk. Vikáék a legjobban. Olyan szemetek, hogy azt elmondani nem lehet.
Kitti persze megpróbálta törölni a képeket, de azt nem lehet, mert az eredetiek Macsesznál vannak. De mindegy is, mert már letöltötték vagy ezren. És hiába is törölné, akár a Macseszét is. Aki ismeri a kép linkjét, az bármikor elő tudja hívni. Akár száz év múlva is. Mert az internet nem felejt. Mondtam Kittinek, hogy azonnal tiltsa le Macseszt, meg az összes hülye haverját a Face-en. Meg azokat is, akik zaklatják.
– De akkor az ismerőseim felét letilthatom!
– Hát, ja… És az lenne a legjobb, hogyha fel se mennél a Face-re vagy három hétig. Azalatt hátha elfelejtenek, és nem piszkálnak többet.
– Úgyse fognak.
Ebben, mondjuk, igaza van Kittinek. Hiába tiltja le őket. Hiába hanyagolja a Face-t. Amikor visszamegy, úgyis kezdődik minden elölről. Mert csinálnak egy új felhasználót, és annyi. Ha azt is letiltja Kitti, akkor egy harmadikat. Áááá… Ez így tényleg nem megy. Igazság szerint nekünk kellene kiállni Kittiért. Mondtam is Zsókának, hogy fogjunk már össze, védjük meg Kittit. Ő jóban van Vikával, szerintem lehetne beszélni vele. Mert ha Vika Kitti mellé állna, akkor az összes lány is az osztályból. És hát Vikát is átvágta már nemegyszer Borók Bence, szóval tökre megérthetné, min megy keresztül Kitti. Szóval, ha Vikát be tudjuk kapcsolni a „Mentsük meg Kittit”-akcióba, akkor már félig megnyertük a csatát. Az osztályfőnökkel is lehetne valamit kezdeni, mert tök jó témákat szokott felvetni, és miért ne beszélhetnénk egyszer az internetes zaklatásról? Meg mondjuk a kiközösítésről, megbélyegzésről? Mert rohadt toleránsak vagyunk mindenkivel, de ha egy csaj csinál valami hülyeséget, akkor kicsináljuk azonnal. És persze arról se ártana dumálni, hogy milyen képeket osszunk meg másokkal. Hogy ne járjon más is úgy, mint Kitti.
Igazság szerint Kittinek ezt az egészet el kellene mondania a szüleinek is. Mert ha nem áll le az ügy, akkor igenis joga van beperelni Macseszt meg az asshole haverjait. Akár milliós kártérítést is fizettethetnek velük. Jó, ettől nem lesz boldogabb Kitti, de nem ártana, ha megtudnák ezek a srácok is, hogy mit tehetnek meg egy csajjal, és mit nem. És Kitti is új életet kezdhetne. Mert most nagyon úgy tűnik, hogy rendesen elcseszte. Egy rohadt fotóval.

Csak azért, mert szőke vagyok?

Utálom a vezetést! Pedig muszáj megszereznem a jogsit, mert apa nemsokára kimegy Németországba dolgozni, és nem árt, ha anyán kívül másnak is van jogosítványa. A poén az, hogy amióta az eszemet tudom, mindig azzal nyúztam aput, hogy tanítson meg vezetni. Tényleg, egész kicsi korom óta. És meg is tanított. Persze, ez annyira nem szabályos, de a tanyán simán gyakorolhattam, mert akkora az udvarunk, mint egy reptéri kifutópálya. Szóval hiába vagyok „épphogytizennyolc”, én már legalább négy éve tudok vezetni. Nem forgalomban, oké, de tudom, hogy mi a gáz-fék-kuplung, úgy tolatok, mint a sicc, és akár a terepjáróval is beállok a legkisebb helyre is. Már ahová beférek. Mert volt olyan, hogy anya kocsija mellé olyan szorosan álltam be a terepjáróval, hogy nem tudtam kinyitni az ajtót  De no para, Tinácska visszatolat, és rögtön megvolt az a tíz centi a két kocsi között, ami kellett. Szóval én iszonyúan vártam a vezetést, mert oké, hogy tudom a gáz-fék-kuplungot, és oké, hogy még kereket is tudok cserélni, de forgalomban vezetni egészen más. Apu is azt hitte, hogy elsőre meglesz a jogsim, de nem. Még másodikra sem sikerült. És nem a forgalom miatt, hanem mert görcsben van a gyomrom, ha a vezetésre gondolok.
Az oktatómnak én csak Szöszi vagyok, és hiába mondtam neki ezerszer, hogy van nevem, Tinának hívnak. Csak annyit mondott rá, hogy jól van, Szöszi. És úgy nézett végig rajtam, mintha egy bárgyú birka lennék. Na, ettől totál leblokkolok, és képtelen vagyok a legalapvetőbb dolgokra is. „Szöszikém, itt még egy tehén is be tudna farolni, neked is sikerülni fog! Szöszikém ne rángasd a váltót, nem a haverodnak vered ki! Szöszikém, ne szorítsd úgy a kormányt, mert eltörik!” Én persze nem tudok beállni, és rángatom a váltót, meg szorítom a kormányt, mert be vagyok stresszelve. És még azt sem tudom megcsinálni, amit otthon simán! Igazából lehet, hogy nem is a vezetést utálom, hanem, hogy hülyének néznek, csak azért, mert nő vagyok, ráadásul szőke. Hogy gyengeelméjűnek tartanak, és eleve rám sütik, hogy egy „szőke nő” csak béna lehet a kocsiban. Hogy maximum az anyósülésre való, vagy a hátsóra, széttett lábbal.
Amikor apunak ezeket elmondtam, nagyon kiakadt, és azonnal felhívta az oktatómat. Nem üvöltözött, vagy ilyesmi, csak szépen lassan elkezdte mondani, tisztában van vele, hogy az ötvenes férfiak a nemi potenciáljuk visszaesését fiatal nők vegzálásával élik ki, hogy az érzelmi életük sivárabb, mint egy magányos lajháré, és hogy az intelligenciájuk körülbelül egy ásóbéka szintjére esik vissza. Az oktatóm persze totál kiborult, és kikérte magának, hogy ilyen hangnemben beszél vele apu, és hogy mi alapján meri ezeket feltételezni róla. Erre apu vissza, hogy az alapján, hogy kopasz, pocakos, és olyan ötven lehet. Mert az ötvenes férfiakról így gondolkodnak sokan, mint ahogy a szőke tizennyolc éves lányokról azt gondolják, hogy nem tudnak beállni még a dupla garázsba sem. Főleg nem farral. És közölte vele az apám, hogy én igenis be tudok, és jobban vezetek, mint némely ötvenes férfi úrvezető. És, hogy ja, köszönjük, de másik oktatót keresünk, aki képes tiszteletben tartani a lányokat. Még akkor is, ha szőkék.
Hú, én olyan boldog voltam! De komolyan! Iszonyú cool apám van! Csak az a baj, hogy a suliban nincs mindig mellettem. De mondjuk most tanultam tőle, nem is keveset! Mert a matek nem erősségem, és Álmos mindig azzal húz, hogy még azt sem tudom, mi a pi. És ha kihívnak felelni, amikor elmegyek mellette, végighúzza a haján a kezét, mint ahogy a nők szokták. A szőke nők. És akkor nekem megint annyi. Még akkor sem tudok megszólalni, ha egyébként tudom az anyagot. De tegnap, amikor megint jött a pivel meg a hajsimogatással, odaszóltam neki a tábla mellől, hogy szekálás helyett inkább segíthetne, és elmagyarázhatná az anyagot. Ezt hallotta Pitagorasztétel, a matektanárunk is, és hevesen bólogatott. Szóval a szünetben odamentem Álmoshoz, hogy én tényleg komolyan gondoltam a matek korrepetálást, mikor találkozzunk? Akkor hirtelen elvörösödött, és csak annyit nyögött, hogy „Nem tudom. Péntek délután neked jó?” Persze, hogy jó volt, de igazán az lesz a legjobb, ha az osztályban abbahagyják a szőkenőzést. És az sem árt, ha jobban fogom tudni a matekot.

Party-arc

Péntek este van! Péntek! Péntek! Hétfőig nincs suli! Ilyenkor persze általában bulizni szoktunk a csajokkal. Már kora este összejövünk Kittiéknél, Vandáéknál vagy nálunk. Persze viszünk valami jó kis alapozót, általában vodkát, mert a diszkókban piszok drága a pia. Meg eddig para is volt, hogy kérik a személyit, de persze sose kérték. Most meg már kérhetik, mert én elmúltam tizennyolc  Úgy éjfél felé szoktunk nekiindulni a városnak, akkor már van élet, mindegy hova megyünk, mindenütt vannak haverok. Általában toljuk hajnalig, és csak akkor megyünk haza. De volt az a pécsi gyilkosság, és anyukám a lelkemre kötötte, hogy ne mászkáljak egyedül éjszaka, főleg ne buli után. Ad pénzt taxira, a többiek is beszállnak, és hajnalban csinálunk egy körfuvart a városban, mindenkit hazaviszünk.
Persze anyu így is parázik, mert ritkán dokkolunk le egy helyen, megyünk egyik diszkóból a másikba. Mindig mondja, hogy vigyázzunk egymásra, amiben igaza is van, mert a fiúk olyan bunkók tudnak lenni néha, hogy az agyrém. Szerencsétlen Gina már ki se meri mondani a nevét, csak úgy mutatkozik be, hogy Georgina, mert ha a srácok meghallják, hogy Gina, akkor aztán megy a hú meg a kacsingatás. Pedig a szülei tuti, hogy nem a drogról nevezték el, hisz akkor nem is hallottak még ilyesmiről. Mondjuk, ezekkel a dolgokkal tényleg nagyon kell vigyázni. Ezt is mondja mindig anyu, hogy csak palackozott italt igyunk, ne hagyjuk ott a poharunkat bla-bla-bla. És tényleg bla-bla-bla, de hát igaza van, mert nem egy lányról tudok a városban, aki egy ilyen buli után veszítette el a szüzességét, és nem is tudott róla. Arra sem emlékezett, hogy hány fiúval volt aznap este, csak hétfőn jöttek a suliban a beszólások. Na, így aztán végképp nem akarok járni, inkább röhögjenek ki, hogy milyen béna vagyok.
A fiúk egyébként tényleg nagyon nyomulósak tudnak lenni. Tisztelet a kivételnek. És ez a kivétel most éppen Álmos volt. ÁLMOS! Mert múlt pénteken nagyon rám mászott egy srác. Tudod, az a nagyon laza csávó, az az igazi party-arc, aki azt hiszi, hogyha mondd két poént, és azon még nevetsz is, akkor már azonnal tapogathat. És tapogatott is, marhára belendült a témába, én meg mondtam neki, hogy hagyjon békén. De nem hagyott, csak nyomta a hülye szövegét, meg a nadrágját hozzám. És akkor odajött Álmos, és csak annyit kérdezett, hogy nem akarok-e meginni vele valamit. A srác persze be volt gerjedve, és azonnal kötekedni kezdett, hogy ez az én csajom, azt csinálok vele, amit akarok, kopjá’ le innen. Persze én azonnal üvölteni kezdtem, hogy NEM VAGYOK A CSAJOD! A srác folytatni akarta a nyomulást, de Álmos közénk állt, és csak annyit mondott: „Baj van a füleddel? Az mondta, hogy NEM. Akkor hagyd békén!” Megfogta a kezem, és kivitt. Azután összeszedtük a csajokat, és elhúztunk gyorsan egy másik helyre, mert a nyomulós srác is kezdte összeszedegetni a haverjait, és azt mondjuk nem akartuk megvárni, hogy közösségileg tudassák a véleményüket Álmossal. Így is hurrogtak utánunk, és beszóltak, hogy „Mi van Batman, viszed a csajokat?” És ez egy cseppet sem volt vicces, inkább ijesztő.
A másik helyen tök jó volt, lassúztam is Álmossal, és akkor jutott eszembe, hogy amit csinált, tényleg olyan volt, mint a Batman. Szuper hősies.

Miklya Luzsányi Mónika