Hajagos Csaba történész összeállításában megemlékezik többek között az 1950. februári döntés előzményeiről és a közigazgatási határok átszabásáról is.

Az 1949-ben esedékessé váló közigazgatási területrendezésre vonatkozó rendelet – a második világháborút lezáró békeszerződés és a területi elcsatolások következtében – a következőképpen szabta át a korábbi közigazgatási határokat. Bács-Bodrog vármegye Magyarországon maradt részét (bajai, bácsalmási, jánoshalmi járások), illetve Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye (dunavecsei, kalocsai, kiskőrösi, kiskunfélegyházi, kunszentmiklósi járásainak, továbbá Ladánybene és Lajosmizse) területeit összevonta. Így alakult ki Bács-Kiskun megye területe.

A megyék nevének, székhelyének, területének megállapításáról" szóló. rendelet végrehajtását a Minisztertanács a belügyminiszterre bízta. 1950. február l-jével jóváhagyta Pest, Bács-Kiskun, Nógrád, Fejér, Vas, Somogy, Baranya, Tolna, Szolnok és Heves megyék új elnevezését, területét, a területükön lévő járásokat; s döntött járások megszüntetéséről vagy újak létrehozásáról, valamint a megyék közötti területátcsatolásokról.

Az akkori döntés több százezer ember életét befolyásolta, kisebb-nagyobb mértékben, de büszkén kijelenthetjük, hogy az ország egyik legszebb megyéjében élünk, több mint fél millióan, itt a két folyó, a Duna és a Tisza között.

(Nyitófotó illusztráció / forrás: funimada.com)