Marika néni két lánya társaságában várta a kedves vendéget és frissen készített finom ebéddel, süteménnyel kínálta. A falatozás közben szívesen beszélt a gyorsan elröppenő 95 évről, a családról, a napjait bearanyozó hét unokájáról, tizenegy dédunokájáról és két ükunokájáról.

Özv. Papp Jánosné, született : Gulyás Mária (1928.04.12.) öt testvérével együtt szegény család sarjaként nevelkedett, így már gyermekkorában dolgoznia kellett. Édesanyja Tóth Mária háztartásbeliként, édesapja Gulyás János pedig a TSZ-ben dolgozott.

Marika néni iskolája elvégzése után egy jómódú családhoz ment dolgozni. 1949. január 8-án ment férjez Papp Jánoshoz, aki a Fővárosi Kertészetben dolgozott. Házasságukból három gyermek született: János (1950), Mária (1952) és Gizella (1959).

1963-tól Kecskeméten dolgozott a konzervgyárban. Nagyon szerette a munkát, a kollégáit és a főnökeit is, épp ezért hagyta ott nagyon nehéz szívvel 1965-ben a kecskeméti gyárat. Erre a lépésre azt késztette, hogy a lakóhelyén talált munkát a műanyaggyárban, így több időt tölthetett a családdal. El is kelt a segítség, mert az unokák és dédunokák mellett mindig akadt tennivaló.

Végül 1983-ban, 55 éves korában vonult nyugdíjba a műanyaggyárból. Férjét sajnos 1995 augusztusában elveszítette, majd a fia is elhunyt 2016. februárjában.

Marika néni sokáig élt még egyedül otthonukban, lányai abban az időben is rendszeresen látogatták és a gondját viselték. Két évvel ezelőtt – Marika néni szemműtétét követően - döntöttek úgy, hogy magukhoz veszik kecskeméti lakásukba.

A szépkorú asszony egészségi állapota már nem a régi, lábai elgyengültek és az egyik szemére nem lát tökéletesen. Ezért szabadtéri sétákra már nem nagyon vállalkozik, de a lakáson belül járókerettel elboldogul. Szívesen nézi a tévéműsorokat és telefonon tartja a Németországban és Ausztriában élő unokákkal és dédunokákkal a kapcsolatot.
Arca ragyogott a boldogságtól, mikor a közös ünneplésekről mesélt.

- Amikor összejön az egész család, akkor majd negyvenen üljük körbe az asztalt. Ezt bizony már családi házban nem lehet megrendezni, olyankor mindig étteremben találkozunk. De számomra nem lényeg a helyszín, hanem az, hogy mind együtt vagyunk!

Ez az erős, eltéphetetlen szál a családtagok között minden bizonnyal segítségére van Marika néninek a nehezebb napokban. Az pedig valódi kincs, hogy lányai végtelen szeretettel, türelemmel és féltő gondoskodással veszik körül. Talán mindezeknek együtt köszönhető az, hogy Marika néni 95 évesen is sugárzó arccal, minden apró mozzanatra emlékezve tud mesélni az eltelt évekről.

(Fotók: Fábián Adrienn)