Tavasz

Nyiladozik a mező
De az ég most szürke,
Távolban hómező
Reszket a fák rügye.

Réten nyulak játszadoznak
Rájuk szitál a tél,
Csodálkozva meg-megállnak
Nem értik miért?

Madarak néznek vágyakozva
Építik a fészket,
A hírvivők sorra jönnek
Még nincs vége a télnek.

Szomorúan mosolyog a Nap a felhők mögül,
Hisz a sötétségnek ő sem örül.
Felhőket eltolva fénysugár lép a mezőre,
A hideget elfojtva tavasz lép a helyébe.

(Rácz Bíborka)